Ricsi napok óta szótlanabb a szokásosnál. Valami nyomja a szívét. Rákérdeztem többször. Nem, semmi különös nem történt. És, ha történt is, úgyse beszélhet róla. Erre valók a kollegiális sörözések. Ott beszélhet - a többiekkel. Idegenekkel soha. Én idegen vagyok? Na jó, nem vagyok idegen. De nekem se mondhatja el, ami vele a munkában történik. Akkor most mi a gond? Nem osztotta meg a kollégákkal? Ezt még velük se lehet. Nem lehet? Miért?

Sóhaj. Javaslom, hogy menjen gyónni, ha másképp nem szabadulhat ettől a tehertől. Ezen jót mosolyog. De végre mosolyog. Nem, esze ágában sincs gyónni. Különben sem bűnről van szó. Nem az ő bűnéről. Szóval valaki máséról? Csak nem egy bűncselekmény eltussolásáról? Dehogy. Ez nem olyan értelemben bűn. Tulajdonképpen nem is biztos, hogy bűn. Nem az ő tiszte megítélni.

Most akkor elmondja, vagy nem? Hátha segíthetek. Jól van. Akkor legyen. Nekem elmondja.

A spanjáról van szó. Arról, aki nemrég halt meg. Neki kellett átvenni az ügyeit.  Összeszedni a benti cuccait, és eljuttatni a családhoz. Átnézni a számítógépét. Törölni, ami magánjellegű, például. Tett egy felfedezést. A barátjának szeretője volt. Rögtön a prof jut az eszembe. Mi lenne, ha az ő számítógépét nézné át valaki. Ha valaki rosszindulatú, az mekkora károkat okozhat utólag. De Ricsi nyilván nem ilyen.

- És most azon gondolkodsz, hogy elmondd a feleségének?
- Dehogy. Eszem ágában sincs elmondani. Nincs jogom hozzá.
- Azt hiszem, igazad van. Lehet, hogy tudja úgyis. Vagy lehet, hogy nem tudja, akkor meg minek utólag bántani vele? Nem elég, hogy elvesztette a férjét?
- Ebben nincs vita köztünk, Panni. Csak azt hiszem, a barátnő nem sejti, mi történt. Jött pár e-mail. A nő nem érti, miért nem kap választ. Attól tartok, előbb-utóbb nem fogja bírni, és sms-t küld. Vagy telefonál a haverom mobiljára.
- És a feleség így rájöhet.
- Ha nem ügyes a barátnő, igen. Bár erre inkább az sms az esélyes. Ha egy nő veszi fel a telefont, a szerető nyilván azonnal óvatossá válik. De mégsem lenne ez jó így. Mi van, ha a hírre bepöccen? Nem tudom, milyen jellegű volt a viszonyuk. Nem akarom olvasgatni az e-mail-jeiket. Hozzá vagyok szokva, hogy mások magánéletében kutassak, de ez más. Ehhez nincs jogom.

A prof annak idején mindent megtiltott nekem. Csak e-mail-t írhattam. Lehet, hogy ez a szegény nő sem tehet mást. Borzalmas érzés lehet. Ricsi nem hagyhatja ebben a bizonytalanságban.

- Nem tudom, a feleség mit csinált a mobillal. Hogy kikapcsolta-e. Vagy felveszi, ahányszor csak csörög, hogy a hívóknak megmondja, a férje meghalt? És biztos küldenék egy sms-t az összes mobilon lévő számra. Így elkerülhetném a sok felesleges magyarázkodást. Meg, hogy folyton csörögjön a mobil. De nem biztos, hogy neki is eszébe jut. Ki gondolkodik ilyenkor logikusan? Hogy szokás manapság halálhírt közölni, különben is? Újságban? De ki olvas papírújságot?
- Nem tudom, hogy szokás, ha nem idős emberről van szó.  Szerintem csak egyet tehetsz. Írj a barátnőnek. Közöld vele, hogy mi történt.
- De e-mail-ből megtudni, hogy meghalt, akit szerettünk? Ez kegyetlen lenne.
- Sms-ből se lenne jobb. Ha már az előbb felvetetted.
- Ez is igaz. Nincs jó megoldás.
- Akkor mit akarsz tenni? A telefonszámát nem tudod?
- Azt nem. És a nevét sem. Titkos fiókról írt a haveromnak. Valami kitalált nevet használt. Bárki lehet.
- Neked megvan rá a lehetőséged, hogy így is kiderítsed, ki az. Persze, ha a saját gépét használja. De ez elég valószínű.
- Persze, elvileg megtehetném. De ezzel felfedném a kilétét, noha nincs jogom a titkához.
- Ricsi, akkor mégis csak az e-mail marad.
- Úgy tűnik. De nem tudom, mit írjak. És honnan? A haver benti e-mail-jéről? Szörnyen morbid dolog lenne, hogy azt hiszi, végre válaszol a kedvese, erre a halálhírét közlöm vele.
- Hát írj a saját e-mail-edről.
- Azt meg nem biztos, hogy elolvassa.
- Kérj olvasási visszaigazolást. Egyebet nem igazán tehetsz.
- Tudom. Mégis nyomaszt az egész.
- A felelősség? Hogy tőled kell megtudnia? De hát ki vehetné le rólad ezt a terhet?
- Senki, Panni. Épp ez az. Hogy senki.