Húztam-halasztottam már egy ideje, de most elmentem. Nem volt semmi panaszom, egyszerűen muszáj. Nekem főleg. Ultrahang-vizsgálat volt, nem mammográfia, ez nem fájdalmas, még csak nem is kellemetlen.
Különös, de mivel végigbeszélgettük a vizsgálat idejét, szinte megfeledkeztem arról, hogy szoronghatnék is. Egyszer sem merült fel bennem, hogy jaj, mi lesz, ha talál valamit a doktornő. Csak húzogatta a vizsgáló fejet ide-oda, és nézte a képernyőt. A gyerekéről mesélt, arról, hogy egyedülálló, az anyjával él. A kisfia cukorbeteg, ezért nem tudják ellátni a bölcsődében. Kénytelenek otthon tartani. Az anyja nélkül fogalma sincs, hogy oldaná meg a helyzetet. A gyereke apjára még csak nem is utalt. Ilyenkor tapintatlanság lenne rákérdezni, mi történt. De kimondatlanul ott lebeg köztünk. Miért nincs apa?
A doktornő megkérdezte, hogy szültem-e már, illetve járok-e rendszeresen vizsgálatra. Említettem, hogy lehet genetikai hajlamom a mellrákra. Igyekszem keveset gondolni erre, de azért eszembe jut. Minél hamarabb kellene szülnöm, azt mondta. Ha akarok gyereket. Ő se kérdezte, hogy apajelöltem van-e. Mintha ez kizárólag női döntés lenne. Lehet, hogy számára az volt.
Egyébként nem fedezett fel semmit, egészséges vagyok.