Búcsút veszek tőletek ideiglenesen: úgy döntöttem, hogy a nyaralás alatt csak a legszükségesebb esetben nyitom ki a számítógépet. A munkával most jobban haladok, talán nem is lehetetlen, hogy a végére érek, mielőtt elutazunk. Bár még egy korrektúrafordulót mindenképp kérek…

Már csak pár nap, és indulunk. Nem árulta el, hová. De valószínűleg külföldre. Mindent titokban szervezett. Ha nagyon akarnám, biztos kideríthetném, hová megyünk. De hadd legyen meglepetés. Ahogy akarja. Szinte mindegy is, hol vagyok vele és mit csinálok. Mert jó. Jó…

Nem mondhatnám, hogy a házasság a legnagyobb álmom. De azt sem, hogy nem gondolok rá soha. Lehet, persze, hogy sokkal többet kellene gondolnom rá. Mert mégiscsak bűnben élek. De ez egyre kevésbé nyugtalanít. Távolodom mindattól, amiben korábban annyira határozottan hittem. Ricsi…

Gyakran álmodom Agapével. Nem csak most, úgy általában. Bár tudatosan eltávolodtam tőle, a tudatalatti világomban jelen van. Újra és újra felbukkan. Nem tudnék egyetlen álmot sem felidézni. Összemosódnak az agyamban, nem emlékszem rájuk részletesen ébredés után. Csak azt tudom…

Még júliusban kiosztottam a lektorálást a többieknek. Ruppert atyát megkértem, hogy majd bírálja fölül a németes szöveget, amelyet egyébként én javítok. Dolores nővér meg a spanyolt fogja megnézni, utólag. Vannak finomságok, amelyek csak az anyanyelvi beszélőnek tűnnek fel.…

Ott találkozunk, ahol egyszer régen. Mikor rosszul lettem. Farmernadrágban és rövid ujjú, kockás ingben jelenik meg. Jó minőségű ruhák, gondolom, turkálóból. Én tanácsoltam neki, hogy csak ott vásároljon. Bár a méretében nem könnyű holmikat találni. De azért sikerült neki.…