Elgondolkoztam ezen a javaslaton. Nem most hallom először, de általában nem rám vonatkoztatva említik. Innen el kell menni. Én innen elmegyek, nekem ebből elég. Mostanra odáig jutottunk, hogy nincs politikamentes napunk. Se reggelünk, se esténk. Nem tehetünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben volna.

Valóban mellbevágó volt, mikor hazajöttem annyi év után. Spanyolországban is ott van a politika mindenütt. De nem így, nem ilyen vadul. Annak ellenére, hogy együtt éltek a terrorizmussal. Mert azzal szinte mindenki egyetért, hogy a terrorizmus elítélendő. És szinte mindenki tiszteli a királyi családot. Az is, aki nem híve a monarchiának.Lehet, hogy ehhez kellett a polgárháború. Meg a Franco-diktatúra. Az a sok borzalom, amiről itthon keveset tudunk.

Más lesz az ember, ha egy kicsit beleszagol más népek levegőjébe. Ezért annyira üdvös az ERASMUS program például. És még mindig túl kevés fiatal vesz benne részt. Nincs annál jobb befektetés, mint utaztatni a fiatalokat. És ráébreszteni őket arra, hogy nem ellenségek vesznek körül. És mindenütt vannak értékes gondolatok. Mindenütt vannak szerethető emberek. Mindenütt vannak ostobák és bölcsek.

Elmenni jó, de visszajönni is jó. Én örültem annak, hogy visszajöhettem. Bár sok csalódás ért, és sajnos a saját Egyházammal kapcsolatban egyre több. Azt odahagytam, most meg szedjem a sátorfámat és induljak el az ismeretlenbe? Ha nem muszáj, ha nem válik tarthatatlanná a helyzet, akkor itt szeretnék maradni. Talán még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy a nyugdíjam miatt aggódjam. Különben is beléphetek egy önkéntes magánnyugdíj-pénztárba. De ebben a pillanatban nem tudom, hogy az biztonságos lenne-e. Azt hiszem, a szolgálati nyugdíjak ügye, amelyről nap mint nap hallok, elég bizalmatlanná tett. Kivárok. Most mindannyian visszatartjuk a lélegzetünket. Ugyanakkor tesszük a dolgunk. Reggel felkelünk és bemegyünk dolgozni. És még járnak a villamosok.