279. Próba

 2011.09.30. 08:00

Az előadásomra viszont fel kellett készülnöm. Ez a kényszer kiragadott abból a hangulatból, amelybe előzőleg belesüppedtem. Nem éreztem magam annyira feleslegesnek. Lecserélhetőnek. Most én vagyok a cserejátékos a kispadról. Akkor legalább ezen az egy meccsen jól kell játszanom.

Eddig nem volt szokásom elpróbálni az előadásaimat. Inkább rögtönöztem. Most Ricsi felajánlotta magát hallgatóságként. Főleg, hogy lemérjük, mennyi időt beszélek. Különös, de jobban izgultam, mint éles helyzetben. Nem szokott zavarni a hallgatóság jelenléte, sőt, inspirál. De mintha most nagyobb lett volna a tét. Nem is értem, miért. Az első alkalommal szánalmasan dadogtam. Belegabalyodtam a mondataimba. Életemben nem tartottam még ilyen pocsék előadást. Szégyenkeztem. És túl sokáig is beszéltem. A konferencián nem fogják hagyni.

Ricsi aztán adott néhány gyakorlati tanácsot. Sőt, elég sokat. Elpróbáltuk még egyszer. Közben többször megnevettetett. Már nem volt olyan kínos, hogy hozzá beszélek. Ilyenkor csak azt viselem nehezen, hogy ugyanazt kell többször elismételni. Szerintem teljesen érdektelenül hat. Szerinte nem. Sajnálta, hogy nem jöhet el, mert nagyon érdekelné, végül hogyan adom elő az egészet. De nekem könnyebb, ha távol marad.

Címkék: előadás próba

278. Utóhatás

 2011.09.28. 08:00

Megint kezdhetem elölről. Megint kereshetek valami mást.

Ricsinek először nem mondtam semmit. Csak rosszkedvűen válaszolgattam. Tőmondatokban. Nem volt kedvem beszélni. Fáradt vagyok. Persze, nincs okom panaszkodni. Majd csak lesz valami. Mégis nehezemre esik most összeszedni magam.

Mikor másnap bementem az iskolába, nem tartottam rendes órákat. Nem volt hozzá erőm. Beszélgettem a fiúkkal. Persze németül. Ahhoz ragaszkodom. De tényleg szabadon beszélgettünk. Nem örültek a váltásnak. Mindegy, úgysem tehetnek semmit. Illetve többen jelezték, hogy magántanítványként szeretnének hozzám járni. Ha lehet. Miért ne lehetne? Boldogan vállalom. Lehet, hogy páran komolyan is gondolják.  És vajon a szüleik is hajlandóak megfizetni a különórát?

Írtam Colosnak. Elmeséltem, mit közölt velem az igazgató. Colos nagyon sajnálja. És igyekszik megtudni, mi áll a háttérben.

Aztán mégiscsak elmondtam Ricsinek. De pont rosszkor, mert egészen más járt a fejében. Belebonyolódott egy ügybe. És ilyenkor csak arra koncentrál. Nem éreztem, hogy igazán átérezné, mit jelent nekem, hogy elvesztem a munkám. Persze, vigasztalt egy kicsit. Meg biztatott. Én mindig találok valamit. Olyan ügyes nő vagyok. Nem kell pánikolnom. Nem, pánikolni tényleg nem kell. Csak elvesztettem a türelmem. Elkezdtem dühödten takarítani. Csapkodtam, morogtam, és közben megvádoltam mindennel. Már akkor is tudtam, hogy ez így nem jó, mikor benne voltam. De túl nagy volt bennem a feszültség.

Ricsi először megkért, hogy hagyjam abba. Aztán vállat vont, vette a kabátját, és kisétált a lakásból. Csak úgy. Tovább csapkodtam, és közben elkezdtem sírni. Dühödten elmosogattam. Ennivalót kerestem. Csokoládét. Persze nem volt. Felöltöztem, hogy lemenjek. Aztán mégse volt hozzá kedvem.

Elviselhetetlen vagyok. Még a magam számára is.

Címkék: düh tehetetlenség

277. Áthelyezés

 2011.09.26. 08:00

Előbb hallottam a diákoktól, minthogy hivatalosan közölték volna. Lehetett volna pletyka is. Összerándult a gyomrom. Szerettem volna, ha nem igaz. Nem lehet egy kis nyugtom?

De aztán hívatott az igazgató. A kongregáció másik rendházából áthelyeznek a gimnáziumba egy szerzetest. Aki történetesen németet és angol tanít. Így az én munkámra nem tartanak majd igényt. Természetesen nem kell azonnal távoznom. Egy hónap a felmondási időm. De két hét múlva a kolléga felvált. Úgyhogy akkortól nem kell már bejárnom.

Ott ültem a hatalmas íróasztal ellenkező oldalán. És nem szóltam egy szót sem. Nem volt akkora sokk, felkészültem rá. Mégis reméltem, hogy tévedek. Bólogathatok megértően. Hiszen az ilyen áthelyezések gyakoriak. Bár nem ilyenkor. Miért nem a nyári szünetben döntöttek róla. Szeptember végén jut eszükbe?

- Nem tesz jót a gyerekeknek a folytonos tanárváltás - jegyeztem meg.
- Tudom. Nem én döntöttem a kérdésben. Szeretném leszögezni, Anna, hogy elégedettek voltunk a munkájával. Semmi kifogás nem merült fel ön ellen.

Sóhajtok. Mire megyek vele? Ki tudja, nem azért küldenek-e el, mert sokak szemét szúrta, hogy egy fiatal nő tanít egy fiúiskolában ... Colos, az egyetlen szövetségesem elment. És az öreg rajztanárnak nincs semmiféle befolyása.

- A tartományfőnök döntött így?
- Anna, kérem. Legyen elég annyi, hogy nem én akartam így. Nem tehetek semmit. Ismeri a szabályokat.
- Csak ... Nővér koromban sem voltam túl jó abban, hogy kérdés nélkül elfogadjam, ha döntenek a sorsomról. Legalább az okát szeretném tudni. Ki ez a szerzetes? Miért most helyezik át? Ha nem engem akarnak eltávolítani, akkor talán őt? Őt akarják eltávolítani a másik rendházból?

Az igazgató nehézkesen felemelkedik a székéből.

- Ne erősködjék, Anna. Kérem. Nem fogok többet mondani.

Címkék: munka szerzetes áthelyezés

276. Mélyreható

 2011.09.23. 08:00

Az egyik tanítványom anyjával beszélgettem az este. Hosszan. Eredetileg csak arról kérdezte a véleményem, hogy a fia tegye-e le a német érettségit idő előtt vagy sem. Aztán egyszerűen ömlött belőle a szó.

A sok szorongás amiatt, hogy mennyire jó anya ő. Három gyereke van, kívülről nézve magabiztos, csinos nő, az a fajta, akin megakad a férfiak szeme. Sűrű, hullámos haját alig tudja összefogni. Olyan életvidám, hogy azt a benyomást kelti, mintha nem lennének gondjai. Főleg, hogy nem lenne ilyen önmarcangoló típus.

Végül beültünk egy sörözőbe és ott beszélgettünk majdnem éjfélig. Így a munkáimmal elmaradtam és most rohanok.

Címkék: beszélgetés

275. Beugró

 2011.09.21. 08:00

Este felhív a prof ... Nincs semmi vészes, csak mindenképp meg akarnak rajta nézni valamit a kardiológián. Jövő pénteken. Amikor egy konferencián kellett volna előadnia. Rám gondolt, hogy helyettesíthetném. Azt adjam elő, amit ő megírt? Nem, dehogy. Különben sem írt meg semmit, legfeljebb vázlatosan. Szerinte a témáról én is ugyanolyan jól tudok beszélni.

Ennyire hirtelen? Nem sok időm marad a felkészülésre. Átküldi a programot. Mindenki minimum docens. Tanszékvezetők, professor emeritusok, válogatott társaság. Még egy oxfordi professzor is van, ő tartja a megnyitó előadást. Kicsit megijedek. De tudom, hogy nem utasíthatom vissza. Sose kerülnék másképp hasonló szintre. Csak helyettesként. Akkor legyen. Beugrom. Mint egy színész. 

Azért kicsit nyugtalanít ez a hirtelen vizsgálat. Mi lehet a baj? Vagy a prof még mindig nem érez kedvet a munkához? És ezzel két legyet üt egy csapásra? Neki nem kell fárasztania magát, nekem meg lehetőséget ad? Még mindig ez a kedvezőbb verzió. 

Címkék: konferencia beugró prof

274. Ne gyere mindig ugyanazzal!

 2011.09.19. 08:00

Bennem van ez a parancs. Nem is kell kimondania. Nem kell felhívnia rá a figyelmemet. Tudom, hogy még a leghalványabb utalás is kellemetlen mindkettőnknek. De mit csináljak, ha mégsem tudom kiverni a fejemből? Van úgy, hogy a nyugtalanságtól képtelen vagyok koncentrálni. Ide-oda ugrálok a munkáim között. Az e-mail fiókokat nézem. Ilyenkor nem ír persze senki. A legnehezebb elvonatkoztatni. Megtalálni azt az állapotot, amelyből már nem szakít ki minduntalan ez az ideges vibrálás. 

Mindenütt arról olvasok mostanában, hogy a hormonok felelősek mindenért. Össze-vissza dobálnak minket. Most épp ilyen hatást váltanak ki bennem. Sírhatnékom van olykor. Pedig boldognak kellene lennem. Aztán hirtelen vidám vagyok, csak, mert írt valami kedvességet. Zavar, hogy ennyire függök tőle. A szándékaitól, a hangulataitól, a ráérő idejétől. Ha bent vagyok az iskolában, mindezt elfelejtem. Az otthoni, ülő munka esik nehezemre. Ha magamra maradok a cikázó gondolataimmal. 

Ne gyere mindig ugyanazzal. Önmagadnak se ismételgesd mindig ugyanazt. 

Címkék: függőség ismétlés hormonok

273. Elevenen

 2011.09.16. 08:00

Már nem látszik rajta semmi szomorúság. Igaz, volt ideje, hogy hozzászokjon. Akkor is nehéz lehet, ha annyira szerette. Ha annyira.

- Jó ideje nem válaszolsz - állapítja meg mosolyogva.
- Nem tudtam, mit írjak.
- Ha Ricsire gondolsz, rajta már túlvagyok. Nem zavar, ha róla beszélsz. Vagy, ha együtt látlak benneteket.
- Valóban nem zavar?
- Nem. Szép emlék, és már csak egy kicsit fáj.
- Egy kicsit azért még fáj.
- Nagy szerelem volt, ahogy mondani szokták. A részemről. A részéről - Ricsi felé pillant, aki éppen nagyot nevet valamin - valószínűleg nem.
- Sejtelmem sincs.
- Nem is tőled várom a választ erre a kérdésre, nyugi. Ricsi ... de hát te is ismered. Ha akar, elbűvölő. De ha valami nem úgy van, ahogy ő gondolja ...

Legyint.

- Hagyjuk. Elkövettem néhány hibát. De lehet, hogy ettől függetlenül véget kellett érnie. Mert jöttél te. Vagy nem tudom. Mindenesetre az új barátomat félig-meddig neked köszönhetem. Jópofa, mi?
- Nekem? Ezt hogy érted?

Aztán bevillan.

- Csak nem András?

Ria bólogat. Ricsi lép oda hozzánk, szélesen mosolyogva, és megkérdezi, mit kérünk inni. Majd ő intézi.

- Én azt hittem, csak a szája jár.
- Hát, az jár neki éppen eleget - nevet Ria.
- Megkeresett, miután összefutottunk a konferencián?
- Írt egy e-mail-t, hogy hallotta, mi a helyzet. Elkezdtünk levelezni. Tudod, hogy van ez. Mindig éreztem, hogy tetszem neki. De persze sose próbálkozott.
- Most viszont ...
- Most annál inkább. Mielőtt még valaki más is észreveszi, hogy milyen klassz nő vagyok. Valami ilyet írt.
- Örülök neki. Nektek. Mind a kettőtök miatt.
- És az a hihetetlen, hogy már eljegyzésről beszél.
- Micsoda? András? Azt hittem, megrögzött agglegény.
- Eddig az volt.
- És te? Hozzá akarsz menni?
- Nem tudom. Egyrészt igazán kedvelem, jól érzem magam vele. Másrészt ...
- Nem vagy szerelmes belé?
- Nem.
- És a jó házassághoz kell a szerelem?
- Talán. Ártani nem árt. Vagy szerinted nem számít?
- Dehogynem. De engem ne kérdezz házasság-témában, mert nem sokat tudok róla.
- Mert én olyan sokat tudok ...Csakhogy negyven leszek már. Ez az utolsó utáni esélyem, hogy gyerekem legyen. És András akar gyereket. Nem kell győzködni, teljesen biztos benne, hogy akarja.

Mit érzek most? Irigységet? De hát nem Ricsiről van itt szó. Ricsi tőle se akart. András teljesen más ember. Mégis van bennem némi irigység. Pedig Ria helyzete ambivalens. Ha csak azért megy hozzá Andráshoz, mert gyereket akar ... Nem tőle, hanem egyáltalán. Akkor az nagyon rosszul is elsülhet. De nem kell, hogy rosszul süljön el.

Ricsi meghozza az italokat.

Címkék: kapcsolat ria andrás családalapítás

272. Sörözés

 2011.09.14. 08:00

Nem akartam menni, de Ricsi megnyugtatott: Babyface felesége is ott lesz. Vele majd tudok beszélgetni. Persze, azt sejtettem, hogy Ricsi nem fog mellettem maradni. Valóban nem tette.

Mikor megérkeztünk, még alig lézengtek. Aztán lassan megtöltötték a termet. És Babyface felesége mégsem jött el. Nem érezte jól magát. Így aztán nem is tudtam, kihez szóljak. A férfiak nagy része nem hozott partnert. Ácsorogtunk egy pincehelyiségben. Ricsi néha odajött, megkérdezte, hogy vagyok. Hozott egy italt.  Markolásztam a poharamat, és összekulcsoltam a lábam. Senki se ült le egyelőre, én pedig nem mertem megtenni az első lépést.

Ricsi megsajnált, és odahozta bemutatni az egyetlen nőt, akit felfedezett a társaságban. Az egyik férfi szeretőjét. Ezt az információt csak úgy a fülembe súgta, még korábban, mikor beállítottak. De állítólag úgyis tudja mindenki, nem titok . Félszegen mosolyogtam a nőre. Sose képzeltem volna, hogy pont ő a szeretője lehet valakinek. És erről mégsem beszélhetek vele. Próbáltam a munkájáról kérdezni, de alig hederített rám. Nem érdekeltem egy kicsit sem.

Aztán teljesen váratlanul egy másik nő is csatlakozott hozzánk.

- Tudtam, hogy előbb-utóbb összefutunk egy ilyen helyen - mondta. - Nem ülnénk le? Ez az átkozott magassarkú ugyan nagyon csinos, de megöl.

És leültünk a hosszú asztalhoz, ketten.

Címkék: magány sörözés váratlan találkozás

271. Új tanév

 2011.09.12. 08:00

Természetesen ez határozza meg a mindennapjaimat. A gimnázium. A gyerekek. A fiúk, akik olykor tényleg nagyon gyerekek. Máskor meg nagyon nem. De ez utóbbi ritka.

Colos nélkül elveszettebbnek érzem magam. Ő volt az egyetlen, aki örült, ha meglátott. A többiek inkább elzárkóznak. De egy kivétel mégis akad. Egy idős bácsi. Alig tud már mozogni, nehézkesen csoszog a botjával. Azt hiszem, csak azért hagyják tanítani, mert belehalna, ha nem tehetné. Ének-zene, és rajz. (Mostanában rajz és vizuális kultúra.) Ez az ő világa. Csak néhány órája van hetente.

A diákok szerint Adalbert bácsi a legtöbb órán  egyszerűen az életről mesél nekik. Olykor behozat egy képet. Egy reprodukciót valamely híres mestertől. És felszólítja a fiúkat, hogy mondják el a véleményüket a képről. Elfogulatlanul, akár tiszteletlenül. Nem számít, mit tudnak a festőről, a szobrászról. Nem számít, mekkora műalkotásról van szó. Ő azt kéri, hogy őszintén mondjanak véleményt. Nagy csendek szoktak következni. Amelyet nem hajlandó megtörni. Vár. Kivárja, hogy valaki elkezdjen beszélni. És mindig van vállalkozó.

Volt, aki felvetette, hogy inkább tanítania kéne és nem hagyni, hogy össze-vissza beszéljenek a gyerekek. Ostobaságokat. Hiszen így nem tanulnak semmit a műelemzésről. Nem lehet elvárni tőlük, hogy értelmes véleményük legyen, ha előbb nem tanítjuk meg nekik az alapokat.

De Adalbert bácsi fittyet hány az ilyen véleményekre.  Ráadásul olykor meztelen testeket ábrázoló képeket hozat be. Persze, nincs ebben semmi különös, még a vallásos festészet is tele van meztelen testekkel. Hát még a világi. És a művészet oszthatatlan. Mégis zavarba jönnek a fiúk, mikor arra biztatja őket, hogy alaposan vegyék szemügyre a képeket.

Nos, Adalbert bácsi felfigyelt rám. És valami miatt elhatározta, hogy a pártfogásába vesz.

Címkék: rajz tanév műalkotások adalbert bácsi

270. A napló

 2011.09.09. 08:00

Végül mégiscsak kibontottam a borítékot. Kockás füzetet találtam benne. Nem ilyennek képzeltem ezt a naplót. Nem is tudom, milyennek képzeltem.  Virágos fedelűnek, szép rendezettnek? De minek alapján? Valójában miért kellene egy naplót szabályok szerint vezetni? Ahogy én teszem? Ezt teszem?

Először csak belelapoztam. Az írása. Igen, ezek a lendületes betűk. Ezt ismerem. Néha alig tudtam kiolvasni, ha a konyhaasztalon hagyott valami cetlit. Bevásárló listát. De rég nem láttam ezt az írást.

Dátumok nincsenek. Ebből a szempontból mégse nevezhető naplónak. A gondolatait jegyezte fel. Versidézeteket másolt be, amelyeket szeretett. Némelyiket ismerem is. De nem tudom, nem tudhatom, neki miért tetszettek pont ezek. Lapozgatok, saját szöveg után kutatok. Titokban azt remélem, rólam is írt. De félek is tőle. Lehet, hogy tényleg egy sor se szól arról, amit gondolt, érzett velem kapcsolatban. Nem, azt nem hiszem, hogy még csak nem is gondolt rám. De lehet, hogy leírni nem akarta ezeket a gondolatokat.

Mikor Ricsi megjött, gyorsan eltettem a füzetet. Nem volt kedvem beszélni róla. Még nem.

Címkék: napló

269. Kiscsoportos foglalkozás

 2011.09.08. 08:00

Véletlenül fent maradtam egy listán. Annak a bizonyos latin-amerikai országnak a követsége hívott meg, amelynek nemrégen dolgoztam. Először nem akartam elmenni, de Ricsi rábeszélt. Azzal, hogy ő szívesen jönne. Talán a helyszín miatt. A Hadtörténeti Múzeum az egyik kedvence. Így aztán elmentünk.

Mikor odaértünk, épp hosszasan szónokoltak valakik. Az udvaron maradtunk, Ricsi az ágyúkat tanulmányozta. Később röviden bementünk a terembe. Akkora volt a nyüzsgés, mint egy méhkasban. Gondoltam, én nem tolongok italért, ráér. Addig megnézzük, ami még megnézhető az udvaron. Néhány kisfiú is szaladgált odakint. Felmásztak az ágyúkra, a mamájuk vagy magyarul vagy spanyolul rájuk szólt, de nem sok eredménnyel.

Ricsi megszemlélte a szobrokat, a katonai járműveket, a falromot, és elindult egy lépcsőn lefelé. Eddigre két-három kisfiú is odaoldalgott és nagy szemeket meresztett. A magyarázatokat elviekben nekem szánta, de sokkal hálásabb közönsége akadt a gyerekek személyében. Áhítattal figyelték. És követték. Ő pedig ösztönösen felvette a magyarázó apuka vagy tanítóbácsi szerepét. Segített a kis kölköknek a lépcsőn, felemelte őket, hogy jobban lássanak valamit. Egészen hátra mentünk, ahol a magyar Maginot-vonal egyik lövészállásába lehetett bebújni. (Úgy emlékszem, ez állt a tájékoztatón.)

A szülők többször visszahívták a gyerekeket. Azok mentek is, de megint elunták a semmittevést, aztán visszaszaladtak, újabb érdekességekért. Megnézték a szögesdrót-darabot, az őrbódékat, és a halványkék Trabantot. Még kicsik voltak ahhoz, hogy történelemről lehessen nekik mesélni. Mégis nagyon élvezték.

Végül vagy tíz percet töltöttünk odabent, a fogadáson. Amikor már a nagy tömeg elvonult, megkóstoltunk néhány falatkát, pár sütit. És boroztunk egy kicsit. Ennyi.

Címkék: fogadás gyerekek múzeum

268. Feledékenység

 2011.09.07. 09:13

Elnézést. Tegnap korán elaludtam, és teljesen elfelejtettem, hogy posztot kellene írnom. Ma egész nap nem lesz időm, talán csak este.

LP

Címkék: feledékenység

267. Kávéházak

 2011.09.05. 08:00

Két-három helyre szoktam betérni. Attól függ, hol vagyok éppen, hol tör rám az "azonnal innom kell egy kávét" hangulat. Erre Spanyolországban szoktam rá. Jobban esik a kávé, ha nyilvános helyen iszom. Az egyik ilyen hely egy könyvesbolt. Az a bizonyos könyvesbolt, ahol egy éve kibékültem Ricsivel. Azóta is rendszeresen bemegyek, és szinte mindig kávézom is. Vannak könyvek, amelyeket ott olvasok el. Ha nem is teljes egészében, majdnem. Azért néha veszek is egy-két könyvet. Főleg ajándékba.

Ebben a kávézóban kizárólag meleg pincérek szolgálnak ki. Általában mindig ugyanabba az egybe botlom. De soha még csak jelét se adja, hogy felismerne. Pedig hetente-kéthetente betérek. Mindig fensőbbségesen közli az árat. Éneklő hangon hív a pulthoz, ha elkészült, amit kértem. Soha egy mosoly, soha egy személyes megjegyzés. Ha nem a könyvesboltban lenne az az üzlet, nem is járnék oda. Túl rideg, úgy érzem.

Volt viszont Ricsi lakásához közel egy törzshelyem. Egy eldugott kis kávézó, amely már reggel hatkor kinyit. Szeptember 1-én látogattam meg ismét az augusztusi kihagyás után. Az üzemeltető (nem tulajdonos, csak bérelte a helyet) a szokásos, széles mosollyal fogadott. És azzal a szomorú hírrel, hogy aznap van utoljára. Nem nyereséges a bolt, visszaadja a bérleti jogot. Pedig ő aztán tényleg mindenben a távolságtartó könyvesbolti pincér ellentéte. Annyit beszél, mint egy olasz vagy spanyol vendéglátós. Mindig vidám, valahogy jókedvre derített, akárhányszor betértem hozzá. Ráadásul nagyszerű sütiket tartott. Sajnálom, hogy bezárt.

A harmadik helyen, a gimi közelében se találtam azt a hölgyet, aki eddig kiszolgált. Két idegen férfi fogadott az apró kávézóban. Kérdeztem, mi történt a hölggyel. Arra utaltak, hogy valami kiderült róla. De intettem, hogy ne mondják el. Még egy szimpatikus emberrel kevesebb, akivel eddig gyakran találkoztam. Úgy vettem észre, Spanyolországban ki lehet alakítani személyes kapcsolatokat így. Kávézó, kocsma, étterem. Most, az Alpokban is beszélgettem a fogadósnéval. Harminc éve ő vezeti az üzletet. És ez családi vállalkozás, a lánya fogja átvenni.

Vajon miért nem megy ez idehaza? Vagy csak egy nagyvárosban ilyen nehéz kitartani egy helyen, azonos vevőkörrel?

Címkék: kávé könyvesbolt pincérek

Könnyű megszokni a nyugalmat. És elszokni bizonyos helyektől. Még a saját otthonunktól is. Amennyiben ez a saját otthonom. Mindenesetre ez a hely áll hozzá a legközelebb. Kicsit olyan, mintha idegen lakásba jöttem volna vissza. Néhány napig tart, míg újra hozzászokom a mindennapi életemhez. De a munka hamar visszazökkent majd.

Nem kérte meg a kezem. És se Veronában, se Velencében nem jártunk. Nem vallana rá, ha ilyen helyre vinne. Nem, mintha kifogása lenne ezek ellen a városok ellen. De tán a félreérthetőség elkerülése végett. Ha például Párizsba vitt volna, akkor félreértettem volna?

Az Alpokban töltöttük az idő nagy részét. A német és osztrák Alpokban. Hiszen tudja, mennyire szeretem a hegyeket. Ezzel ő is így van. Sokat kirándultunk, még többet pihentünk. Jó volt, hogy együtt vagyunk, karnyújtásnyira. De az is jó volt, ha külön utakon jártunk.Ricsi például elutazott három napra elintézni valamit. Azt a három napot is élveztem. Jólesett, hogy senkihez, még hozzá sem kell alkalmazkodnom. Jólesett a csend. Jólesett, hogy hiányzik. Hogy felidézhetem, miket mondott mostanában. És hogyan nézett. És hol simogatott meg. Jólesik elválni, hogy újra találkozzunk.

Mikor megérkezett, átnyújtott egy sárga borítékot. Csak annyit mondott, hogy ez anyámé volt. Döntsem el, hogy el akarom-e olvasni vagy megsemmisítem. A naplója. Az a német férfi, aki élete utolsó évében vele élt, csak nemrég szólt Ricsinek, hogy ez a napló létezik egyáltalán. Megfeledkezett róla, véletlen került a kezébe. Ő persze nem tudja elolvasni, hisz magyarul van. Ricsi nem olvasott bele. Csak átnyújtotta nekem. A boríték még mindig kibontatlanul hever a bőröndöm egyik fakkjában. Nem tudom, mit kezdjek vele.

Címkék: nyaralás boríték alpok

265. Ideiglenes búcsú

 2011.08.12. 08:00

Búcsút veszek tőletek ideiglenesen: úgy döntöttem, hogy a nyaralás alatt csak a legszükségesebb esetben nyitom ki a számítógépet. A munkával most jobban haladok, talán nem is lehetetlen, hogy a végére érek, mielőtt elutazunk. Bár még egy korrektúrafordulót mindenképp kérek majd. De azt már papíron. Bármennyire bonyolult lesz is.

Szeptember elején jelentkezem újra. Addig mindenkinek szép nyarat kívánok. 

Letipanni

P.s.: Még mindig nem tudom, hová utazunk. De nem is baj. 

Címkék: búcsú nyaralás

264. Utazás, munka, boldogság

 2011.08.10. 08:00

Már csak pár nap, és indulunk. Nem árulta el, hová. De valószínűleg külföldre. Mindent titokban szervezett. Ha nagyon akarnám, biztos kideríthetném, hová megyünk. De hadd legyen meglepetés. Ahogy akarja. Szinte mindegy is, hol vagyok vele és mit csinálok. Mert jó. Jó vele. 

Azt sajnálom csupán, hogy nyaralás alatt se hagyhatom abba a munkát. Nem leszek kész a hónap közepéig. Ezt már Agapé is tudja. Részben az ő különleges kívánságai miatt nem lesz tartható a határidő. A szerkesztőprogramba ugyan beletanultam, de mégsem szeretek vele dolgozni. Nagyon oda kell figyelni, főleg, ha számomra kevésbé ismert nyelvű szövegbe javítok bele. Elkeserítően sok a javítanivaló. Megerőltető a szememnek. Szeretnék már a végére érni. 

Viszem a laptopot, Ricsi is a sajátját. Bár ő csak a híréhsége miatt. Neki nem kell dolgoznia. Szép pár leszünk, ülünk egy hotel teraszán és ki-ki a saját képernyőjét nézi. Még nem tudom, írok-e ide is a két hét alatt. Azt hiszem, inkább szünetet tartok. 

 

Címkék: munka utazás

263. Házasság, kiábrándulás

 2011.08.08. 08:00

Nem mondhatnám, hogy a házasság a legnagyobb álmom. De azt sem, hogy nem gondolok rá soha. Lehet, persze, hogy sokkal többet kellene gondolnom rá. Mert mégiscsak bűnben élek. De ez egyre kevésbé nyugtalanít. Távolodom mindattól, amiben korábban annyira határozottan hittem. Ricsi helyett nem tudok elképzelni mást. Ő pedig határozottan elutasítja a házasság gondolatát. Nem miattam: elvből. Bár rég nem beszéltünk róla. Én nem hozom fel témaként, még félreértené: utalásnak gondolná. De ha már a polgári frigyet is ennyire elutasítja, a szentségi házasságot még inkább. Számomra pedig csak ez számítana teljes értékűnek.

Mióta Katival találkoztam, levelezünk. Kevés barátja van, úgy tűnik. Vagy akik voltak, azok most kényelmetlenül érzik magukat. Semmi új nincs ebben, mégis mellbevágó. Nehezen viseli. Mintha nem is vett volna tudomást arról a világról, amelyben eddig élt. A férje sem jelent menedéket vagy vigaszt. Inkább további problémák forrása.

Az egyik dolog, ami Katit legjobban zavarja, hogy nem tudnak igazán, jóízűen veszekedni. A férje anyanyelvén beszélnek, aki sosem tanult meg magyarul. De ez folyamatos hátrányban tartja Katit. Aki pedig tényleg nincs hozzászokva, hogy ne tudjon kezelni helyzeteket. Akár idegen nyelven is. A finomságok azonban mégis csak az anyanyelvünkön fejezhetőek ki. És ilyenkor éppen a finomságokon múlik, hogy milyen üzenet jut el a másikhoz. Azokon a finomságokon, amelyeket nem ural. Nem uralhat. Tudom, milyen ez, nekem is volt benne részem. Még szerelmi kapcsolaton belül is. De a rendben még inkább. Noha a hierarchia nem igazán engedte meg, hogy valódi veszekedés alakuljon ki. Lehet, hogy ezért voltam engedelmesebb odakint, mint idehaza? (Nem csak ezért.)

Ami azonban a házasságot illeti: Kati példája megijeszt egy kicsit. Ha baj volt,  eddig Ricsivel se igazán tudtam szót érteni. Pedig egy nyelven beszélünk. Mégis.

Címkék: házasság veszekedés kati idegen nyelv

262. Álom-Agapé

 2011.08.05. 08:00

Gyakran álmodom Agapével. Nem csak most, úgy általában. Bár tudatosan eltávolodtam tőle, a tudatalatti világomban jelen van. Újra és újra felbukkan. Nem tudnék egyetlen álmot sem felidézni. Összemosódnak az agyamban, nem emlékszem rájuk részletesen ébredés után. Csak azt tudom biztosan, hogy Agapé szerepel bennük. Akár utazásról szól az álom, akár egy különös, emeletes házban tett látogatásról ... Ő valahogy megjelenik. Mintha nem az lenne a lényeg, hogy mit csinálunk együtt, hanem, hogy megmutassa: nem tudok tőle szabadulni. Nem tiltakozom a megjelenése ellen. Nem harcolok az árnyékával. De különös érzés, hogy ennyire jelen van még bennem.

 

Címkék: álmok agapé

261. Labora

 2011.08.03. 08:00

Még júliusban kiosztottam a lektorálást a többieknek. Ruppert atyát megkértem, hogy majd bírálja fölül a németes szöveget, amelyet egyébként én javítok. Dolores nővér meg a spanyolt fogja megnézni, utólag. Vannak finomságok, amelyek csak az anyanyelvi beszélőnek tűnnek fel. Kerestem még egy olaszt és egy franciát, a magyar szöveg meg az enyém. Elég különös kötet lesz. A magyar előadásnak olasz fordítása is készült, de a többi csak egy nyelven szerepel.

Szerettem volna kinyomtatni az egész anyagot, de rájöttem, hogy nem sok értelme lenne. A magyar szöveggel viszonylag gyorsan végeztem. De a németben sok az elírás. Volt olyan cseh nővér, aki németül adta le az anyagot. Néha nem is értem, mit akar mondani. Írnom kell neki, hogy tisztázzam, bár meglehet, hogy így sem fog sikerülni. 

Egész nap a lakásban ülök. És egyházi, teológiai szövegekkel foglalkozom. Olyan csönd van, mint odabent. A szűzgarázsban.

Címkék: munka lektorálás

260. Colos civilben

 2011.08.01. 08:00

Ott találkozunk, ahol egyszer régen. Mikor rosszul lettem. Farmernadrágban és rövid ujjú, kockás ingben jelenik meg. Jó minőségű ruhák, gondolom, turkálóból. Én tanácsoltam neki, hogy csak ott vásároljon. Bár a méretében nem könnyű holmikat találni. De azért sikerült neki. Régebbről is volt néhány civil ruhája, de nagyon kevés. Különös így, egészen másképp néz ki. Fiatalabbnak és felszabadultabbnak.

Meglepő dolgokról számol be. Miután Csabi anyja elzárkózott attól, hogy együtt mondják meg a fiúnak a születésével kapcsolatos igazságot, ő akarta megtenni, egyedül. De mikor belekezdett volna a történetbe, Csabi megelőzte. Mindennel tisztában volt. Részletekkel persze nem, de a tényekkel igen. Úgy másodikos gimnazista kora óta. Először attól tartott, Colos gyengéd, figyelmes pillantásai másképp értelmezendők. És emiatt nagyon félt tőle. De aztán rájött, hogy nincs benne semmi fenyegető. Megdöbbenve tapasztalta, hogy bizonyos gesztusaik hasonlítanak.

A nevelőapja korántsem olyan magas, mint Colos. Nem volt senki a családban, aki ennyire nyúlánk volna. Ahogy Csabi nőtt, úgy vált egyre gyanúsabbá a dolog. Egyik nyáron annyit nőtt, hogy alig ismert már önmagára. Aztán keresgélt az anyja papírjai között. És talált néhány levelet.

Colos csak azt nem értette, hogy tudta a gyerek ezt az egészet magában tartani? Hogyhogy nem vonta kérdőre az anyját? Hogy volt képes hallgatni, és mindent úgy csinálni tovább, mintha nem tudna az egészről? Csabi csak a vállát vonogatta. Számára a nevelőapja az igazi apja. Elsősorban miatta nem szólt senkinek semmit. Nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni. És Colos ... Nem várhatja tőle, hogy úgy gondoljon rá valaha is, mint az apjára. A múltat nem lehet megváltoztatni.

Címkék: csabi leleplezés colos

259. Csak nézek magam elé

 2011.07.29. 08:00

Elszoktam a munkától. Milyen rövid idő alatt bekövetkezik ez. És egyre azon jár az eszem, hogy miként tehetném otthonosabbá legalább a magam kis szobarészét. Fészekrakó ösztön? Most? Nem szabadna elcsábulnom. Az esős idő azonban nagyszerűen alkalmas bútorboltok meglátogatására. Az interneten is nézegethetnék bútorokat, de jobb szeretem őket a maguk fizikai valójában. Addig is sétálok. És addig sem kell dolgozni. Olykor nagyon nehéz belekezdeni egy-egy munkába. Halasztgatom. Ez persze nyomaszt. Mégis halasztgatom. 

Marika néni megérzett valamit a helyzetemben beállt változásból. Vagy Ricsi mondott neki néhány kedves szót? Mindenesetre a felszínen mézes-mázos, de látom a szemén, hogy nem őszinte. Lehet, hogy attól fél, a jelenlétemmel veszélybe kerül a munkája. Bár tőlem nem kell tartania, azért meggyőződésből ki nem állhat.

A minap voltam olyan bolond, hogy otthon maradtam, mikor takarított. A hálóban dolgoztam a laptopomon. Eljött az ajtóig, és megkért, hogy menjek ki vele a konyhába. Aztán ott akkurátusan elmagyarázta, hogy nem úgy kellett volna letakarítani a tűzhelyet, ahogy én csináltam. Azt egész másképp kell. Majd ő megmutatja. Egy percig hallgattam, aztán a homlokomra csaptam, mondván, hogy kiment a fejemből egy fontos találkozó. Vettem a táskámat, kikapcsoltam a gépet, és elviharzottam otthonról. 

Címkék: munka bútor takarítás

258. Új rend

 2011.07.27. 08:00

Ha ez igazán az én otthonom, akkor másképp viszonyulok hozzá. De mennyi az az invázió-mennyiség, ami még nem bántó? Milyen lassan kell bekövetkeznie? És mikor? Ha valami zavar, azt szóvá tegyem-e feltétlen? Vagy inkább hagyjam? És meddig hagyjam? Mitől lesz egy legénylakásból valami más? Kettőnk lakása? Vagy ez továbbra is Ricsi lakása, és én továbbra is vendég vagyok? A vendégnek persze vannak előjogai, de korlátai is. Az albérlő egyértelműen alávetett helyzetben van. A lakótárs ... És a barátnő, aki beköltözött a kedveséhez? Ezt a pozíciót ki-ki a maga képére alakítja. Ez okozza nálam a nehézséget. Ha nincsenek konkrét szabályok, és nekem kell kitalálnom, meddig mehetek el.

Azt természetesnek éreztem, hogy átvállaljam a költségek felét. Ricsi szerint ez így nem igazságos. Mert én kevesebbet keresek. Én kisebb lakással is beérném, nem tehetek arról, hogy neki ekkorára van szüksége. Vagy ekkorát engedhet meg magának. Tehát abszurd lenne, ha aránytalanul sokat fizetnék a lakásért. Erre az volt a válaszom, hogy egyébként meg lakbért kellene fizetnem. Amit így megspórolok. De nem egész lakást bérelnék, és a rezsiköltségen is többekkel osztoznék ...

Ezt a vitát a végtelenségig folytathatnánk, állapította meg. Majd ő készít egy részletes költségvetést. Hogy mire mennyit szokott fizetni. És abból átlagot számít, és ... Valami áttekinthetetlen matematikai képlet alapján meg fogja mondani, hogy 42. És ez az utolsó szava.

Címkék: lakás költségek megosztás

257. Home sweet home

 2011.07.25. 08:00

Valóban itt lenne az ideje az albérlet-keresésnek. Bár még van egy hónapom. De ez a hónap szinte nem is létezik. Ráérni nem nagyon fogok ilyesmire. Ha csak arra gondolok, hogy megint új emberekhez kell hozzászoknom, elmegy tőle a kedvem. Jó lenne olyan szállást találni, ahol nem csupán fél évet tölthetek. Ahol egy kicsit otthon érezhetem magam. Végre otthon.

Írok egy körlevelet az ismerőseimnek. Hátha valaki éppen lakótársat keres. Vagy van kiadó szobája. Esetleg egy kis lakása. Bár ez túl nagy költséget jelentene számomra. De szívesebben laknék egyedül, akármilyen pici helyen is.

Ricsi vacsora közben tér rá a témára.

- Hallom, lakást keresel.
- Kitől hallod?
- Csicseregték a madarak.
- Már tudom, Ria adta le a drótot.
- Talán.
- Egyébként nem titok, így egyeztünk meg, emlékszel? Szeptembertől keresek magamnak albérletet. Augusztusban nem fogok ráérni. Minél hamarabb kellene találnom valamit.

Ricsi csak turkál az ételben. Attól tartok, nem találtam el az ízlését. Vagy túl sós lett? Túl sok benne a zöldség?

- Tényleg így egyeztünk meg. De ... Úgy megszoktam, hogy itt vagy.
- Nem zavar?
- Nem, egyáltalán nem zavar. Sőt, jobb így hazajönni. Bár a főzési tudományodon még van mit javítani ...

Bokánrúgom az asztal alatt. Persze nem túl erősen. Vigyorog.

- Értékelhetnéd az erőfeszítéseimet. De sose leszek egy konyhatündér. Ezt jobb, ha tudod.
- Nem baj. Nem bánom, ha nem vagy konyhatündér. Visszatérve a lakás-dologra. Szerintem ne siesd el a keresést.
- Ezt hogy érted?
- Ráérsz később ezzel foglalkozni.
- Később? Mikor?
- Nem tudom, majd. De ha kedved tartja, nem lenne ellenemre, ha itt maradnál. Tudom, még mindig csak vendégnek érzed magad. És Marika néni idegesít. De majd csak megoldjuk valahogy.
- Azt mondtad, hogy nem bírsz senkivel együtt élni.
- Veled egyelőre egész jól működik. Attól eltekintve, hogy néha nem találom a törölközőimet.
- Mindig szétdobálod.
- Tudom. Te meg rendet raksz, mint egy kis gazdasszony.
- Aha.

Átnyúl az asztalon, és megfogja a kezemet. Kicsit meg is simogatja. Ha így néz, akkor nincs menekvés.

- Panni, szeretném, ha itt maradnál. Te nem akarod? Mondd meg nyugodtan, ha elviselhetetlennek találsz.
- Persze, hogy nem talállak elviselhetetlennek. És szívesen lakom veled. Csak így nincs hová visszavonulnom, ha hirtelen meggondolod magad.
- Micsoda védekező hozzáállás. Nem fogom meggondolni magam.
- Ha mégis ... Tudasd velem időben. Hogy kereshessek valamit magamnak.
- Ígérem, szólok. De azt hiszem, erre nem fog sor kerülni.
- Pedig Ria már elkezdett reménykedni. Szegény ...

Címkék: lakás otthon ricsi

256. Alkalmi megbízás

 2011.07.22. 08:00

Megint váratlanul hívtak Madridból. Úgy látszik, Agapénak időnként eszébe jutok. Persze, csakis munkaügyben. Úgy döntöttek, többnyelvű kiadványt készítenek a múltkori konferenciáról. Az anyagokat összegyűjtötték, már be is tördeltették. Úgy, hogy senki nem szerepelt szerkesztőként. És senki nem lektorálta a szövegeket. Mikor Agapé meglátta a betördelt anyagot,  a haját tépte. Ő nem ért a könyvkiadáshoz. És csak a magyar meg az olasz szöveget tudja elolvasni. De már azok alapján is nyilvánvaló, hogy ez így vállalhatatlan.

Ezért jutottam az eszébe. Rázzam gatyába és a kötetet. Keressek anyanyelvi lektorokat azokhoz a szövegekhez, amelyeket nem tudok átnézni. A tördelőprogramba kellene belejavítani. Amihez nekem meg kell vennem a programot, persze ezt is fizetik. Feltört változatot nem akarnak a gépemre tenni. Én se nagyon örülnék neki. De így a többi lektor javításait is nekem kell majd átvezetnem a szövegbe. Augusztus közepéig kellene megcsinálnom. Ami szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Nem miattam, a többiek miatt. De megpróbálom.

Viszont így szó sem lehet a profék nyaralójáról. Ott nincs internet kapcsolat. És ehhez a munkához kell. A prof már panaszkodott, hogy a mobil internet se működik szinte sehol a kertben. A kérdés így magától rendeződik. Anélkül, hogy megfutamodásnak tűnne Ricsi szemében.

Címkék: munka szerkesztés agapé

255. Önálló döntés

 2011.07.20. 08:00

El kell végre döntenem, elfogadom-e a prof ajánlatát. Judittal is beszéltem, ő is említette. Úgyis szeretne velem találkozni, beszélgetni. Csak mi ketten. Meséltem neki, hogy összefutottam Katával. Ő is látta valamelyik nap. Szerinte Kata ki fog mászni ebből a helyzetből. Főleg, ha a férje összeszedi magát. Apropó, férjek: a prof még mindig nem a régi. Hogy én észrevettem-e valami változást. Ezek szerint Judit tud a találkozónkról? Ez egy kicsit meglep. Persze, én is látom, hogy nem pont olyan, mint régen. A munkája még mindig nem érdekli igazán. Bár már elkezdett bejárni. De hát nyár van. Majd tanévkezdetkor belelendül. Judit hümmögött.

Este vacsorát főztem. Ez volt az első próbálkozásaim egyike. Nagyon egyszerű ételt választottam. Paprikáskrumplit. Azt még én is el tudom készíteni szakácskönyv nélkül. Ricsi jó étvággyal esett neki. Csak azt sajnálta, hogy nem kolbászt, hanem virslit tettem bele. Kibontottunk egy üveg bort. Neki jutott eszébe, hogy milyen más lenne ugyanezt egy teraszon művelni. Egy kertes házban. Kár, hogy a nagyanyám házikóját ráírattam a kongregációra.

Nyilvánvaló volt, hogy jobb pillanat nem fog adódni. Most kell előadnom, mit javasoltak Juditék.

- Ha van két hét szabid, én tudok egy kertes házat. Mindennel, ami kell.
- Nocsak. Az ismerősi körödet ismerve, Panni ... Csakis a proféknak juthatott eszükbe, hogy felajánlják a házukat.
- A nyaralójukat.
- Még jobb.
- Ők nem lesznek ott.
- Csodálatos.
- Jót tenne mindkettőnknek.
- Jót tenne, de nem az ő nyaralójukban, Panni.
- Én szeretném elfogadni az ajánlatukat. És szeretném, ha nem vesznénk össze emiatt.
- Nem kell összevesznünk. De azt ne várd tőlem, hogy odamenjek veled.
- Tudtam, hogy ellenezni fogod.
- Nem, te azt csinálsz, amit akarsz. Nem szólok bele. De én nem megyek oda.
- Terveztél valamit augusztus első két hetére?
- Dolgozom.
- Egész augusztusban dolgozol?
- Nem, úgy beszéltem meg bent, hogy a második két hét az enyém. Tehát nyugodtan lemehetsz a nyaralójukba. Aztán ... Aztán majd meglátjuk.
- Hétvégére se jönnél le?
- Nem, egyáltalán nem akarom betenni oda a lábam.
- Akkor egyedül megyek.
- Tedd azt.

Nagy edénycsörömpölés közepette mosogattam el.

Címkék: döntés judit nyaraló prof

süti beállítások módosítása