Kata, a szerkesztő asszony hívott. A tévés. Hogy beugorhat-e a kolostorba beszélgetni egy kicsit. A tanácsomat szeretné kérni. Meg úgyis szeretné megnézni egy kicsit, milyen egy zárda belülről. Zárdának egyébként régen hívták, a háború előtt. Jópofa szó, a bezárásra helyezi a hangsúlyt. A tulajdonképpeni zárda csak a klauzúra, ahová férfi nem teheti be a lábát, a papokat meg szükség esetén az orvost kivéve.

Persze régen idegenek se tehették be a lábukat, de a mi rendünk nem szigorú ebben egyáltalán, úgyhogy fogadhattam Katát a szobámban. Először végigvezettem az iskolán meg a rendházon, legalább is a nevezetességeken. Nagyon élvezte, hogy végre egy működő kolostorban járhat-kelhet. Turistaként sok múzeumot látott, amely egykori kolostorépületekben működött, de olyat, mint ez, ahol valódi szerzetesi élet folyik, még nem.

El volt ájulva, mennyire modern minden. Kicsit túl modern is, szerinte. Nincs meg az a hangulat, ami a régi épületekben. Bár a rendház sokkal hagyományosabb, mint maga az iskola, amely csak pár éve épült teljesen újjá. Az én időmben még másképp nézett ki, és ténykérdés, hogy nekem is jobban tetszett akkor.

No, de rátérve látogatása okára, a szobámban lekuporodott a padlószőnyegre (nem vagyok felkészülve vendégek fogadására, az az igazság), és előadta, hogy nem tudja, mit kezdjen a vérfeministával. A csaj halálra kínozza. Mindenbe bele akar szólni, látni akarja a műsortervet, tudni akarja, hogy milyen lesz a háttér, milyen bejátszások várhatók, mert a bejátszásokban figyelnünk kell például arra, hogy a férfiak ne legyenek magasabbak a nőknél, és ne mindig főnöki helyzetben jelenjenek meg.

- Őszintén szólva szeretnék megszabadulni tőle - vallotta be Kata. - De nem tudom, hogy csináljam. Pedig nem vagyok kezdő. Ilyen csajszival azonban még nem találkoztam. És milyen kínos, hogy pont őt kértem fel. Hogy lehet visszacsinálni egy felkérést?

Sajnos semmi épkézláb nem jut az eszembe. Abszolút megértem Katát, és szerintem is meg kell szabadulni a vérfeministától, de tapintattal valószínűleg nem fog menni. Talán a kutatónő jobb tanácsod adhat, ő múltkor is leszerelte.

Miután Kata elment, azon gondolkodtam, milyen keveset tudok a kinti életről. Az én harcaim mennyire mások, mint a többieké. Tudnék-e a falakon kívül létezni? Ezt a világot ismerem, ennek a szabályai között tanultam meg létezni. Nem ismerek más otthont. Más családot. Annyi minden lehettem volna. Lehettem volna más? Lehetnék még más?

Címkék: kata probléma kolostor megszabadulás vérfeminista szerkesztő asszony

A bejegyzés trackback címe:

https://leticianover.blog.hu/api/trackback/id/tr851666997

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.03.03. 11:18:53

Kifelé forduló befelé fordulás...

vén betyár 2010.03.03. 11:32:00

@21 hónap: Ez aztán nem éppen sablonos.Az igazi kérdés valóban nem az, hogy mi legyen a vérfeministával, hanem az, hogy mi lesz Letíciával.Nagyon kifele tekintget, szerintem egyre jobban érik, érlelődik benne a gondolat, hogy "kiugrik".Amilyen ügyes, talpraesett, kemény ember, nem féltem a civil élettől.Talán még a szerkesztőnő is segítene leküzdeni a kezdeti nehézségeket.Vagy a prof - habár ez elég sablonos.

Ficus Kinky 2010.03.03. 12:19:19

ezek nagyon marcangoló kérdések. és általában akkor jutnak az ember eszébe, amikor nincs teljesen a helyén... szerintem a civil életben lenne néhány nehézség a visszatalálásban - dehát kinek nincs az életében úgy általában? kérdés, hogy melyik nehezebb, benn maradni, vagy kimenni?...

érdekes, hogy a tévés nő megkereste a nővért, hogy hogyan szabadulhatna meg a vérfeministától. vajon milyen tanácsra számított? nem teher az egyházi személyeknek, hogy azt hiszik róluk, hogy minden tudnak és majd megmondják a tutit??

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.03. 13:34:51

@Ficus Kinky: Ez nagyon jó meglátás, sztem is sokan tekintenek az egyh. személyekre úgy, h tőlük lehet tanácsot kérni, mert tudnak vmit, amit az egyszerű halandó nem. Olykor tán tudnak is, de sokszor nem. Viszont az is gyakran megesik, h nem merik beismerni, mennyire nincs ötletük. Főleg papokra áll ez, akik hivatásszerűen tanácsokat is adnak. Pl. házassági tanácsokat, ami nonszensz. De nemrég olvastam egy lengyel szerzetesről, aki szexuális tippeket sem átall adni. Nagy rajongótábora van.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.03.03. 13:59:36

@vén betyár: Kifelé forduló befelé fordulás = miközben befelé fordulva gondolkodik a világról, addig már kifelé áll a szekér rúdja.

vén betyár 2010.03.03. 14:18:14

@21 hónap: Értem én, köszönöm, nagyon jó megfogalmazás.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.03.03. 21:57:01

@Carmesina:

"De nemrég olvastam egy lengyel szerzetesről, aki szexuális tippeket sem átall adni."

Az olyan tanácsok, amelyeket egy szerzetes vagy katolikus pap adhat a szexről, szerintem keményen a Btk. 201.§.-ba ütköznek.

Old Man 2010.03.04. 07:49:52

@Old Man: Lelki tanáccsal szolgálhat a jó atya, az meg csak nem megrontó.
A rabbinak is lett volna még tanácsa csak a tyúkok fogytak el.

vén betyár 2010.03.04. 08:15:24

@Old Man: Mikszáthnál olvasható, hogy a püspök ellenőrző kőrútján egy szegény parókián fölfedezi, hogy csak egy szoba van két összetolt ággyal.Kérdezi a papot:Fiam, itt alszotok mindketten a házvezetőnővel?
Igen, de lefekvés előtt a két ágy közé állítom az asztallapot.
No ez derék, és ha elfog a kísértés?
Akkor visszateszem a helyére az asztallapot.
Na, ettől a derék atyától én is szívesen vennék jó tanácsot.

klasztika 2010.03.04. 18:24:17

Egyszerűen arról van szó, hogy másik szempontból látnak sok dolgot a papok, szerzetesek, stb.
Legalábbis szerintem. Ettől nem kell, hogy tudjanak mindenről, de sok esetben olyan nézőpontot tudnak kínálni, ami civileknek lehet, eszébe sem jutna. Szerintem.

Letícia nővér · http://leticianover.blog.hu/ 2010.03.05. 08:44:42

@klasztika: Szerintem is így van. De mindig könnyebb kívülről tanácsot adni, és éreznünk kell annak a felelősségét, hogy a tanácsunk esetleg nem ültethető át a gyakorlatba, mert mondjuk életidegen. És végül mindig az érintettnek kell döntenie, ez is fontos. Nem vállalhatjuk át a döntés felelősségét.