Agapé visszajött. A hangulatából ítélve a lehető legtöbb szavazatot sikerült begyűjtenie. Ill. csak az ígéreteket. De nagyon meg van elégedve a kampánnyal, minden a tervek szerint halad. Most már csak ki kell bírni botrány nélkül a választásig. A rendfőnök-választásig, hogy félreértés ne essék.

Agapé rengeteg feladatot adott, e-mail-et kell írnom  németül, angolul és spanyolul. Mégpedig holnapra legyen minden elintézve. Éjjel fogok ezen dolgozni, mert délután a profhoz megyek. És a disszertációmban is ki kell javítanom néhány dolgot, amit múltkor megbeszéltünk. Végül is a prof a témavezetőm, és emiatt találkozunk, nem egyéb okból.

Jót fog tenni, hogy ennyi mindent kell csinálnom hirtelen. Túl sokat gondolok úgyis nem csupám a profra, hanem MC-re is. Ki ez a pasi? És mit akar? Lehet persze, hogy semmit nem akar, csak olykor egy kicsit csevegni, akár a többiek. Egyik nap hosszasan csetelünk, egészen mély témákat érintve, aztán eltűnik, minden magyarázat nélkül. Mikor újra ír, úgy tesz, mintha mi se történt volna. Olykor elemezget, izgalmas kérdéseket tesz fel. De magáról alig árul el valamit.

Anzelm atyával egyébként a minap érdekes beszélgetést folytattam.  Most gyónáson kívül, elsősorban a profról, az érzelmeimről. Szerinte mindenkinek az életében van ilyen megingás. Ő sem kivétel. Mesélt róla, hogy nekem is könnyebb legyen.

Jó régen történt, Brazíliában. Beleszeretett egy lány, a leveleivel ostromolta. Szenvedélyes, bolond levelek voltak. Még ma is őrzi őket. Csodálatosan írt a lány. És szép is volt. Csak nagyon félénk. Nagyon vallásos, és persze szűz. Életükben egyetlen egyszer beszélgettek, amikor utoljára látták egymást.

Anzelm atya egyszer álmodott róla. Akkor nem bírta ki, hogy ne válaszoljon a lány leveleire. Leírta az álmát. Hogy szeretkeztek. Hogy csodálatos volt. Találkát kért tőle. Megjelölte a helyet és az időpontot. Egy küldönccel vitette el a levelet a lánynak.

Soha nem kívánt még így nőt. Szinte megijedt önmagától. Megijedt attól, hogy bántani fogja a lányt. Mit tudott arról, hogyan kell szeretkezni ... Kamaszkorában volt néhány próbálkozása, de a hivatástudat fontosabbnak bizonyult. Most vesse rá magát erre a szerencsétlenre? Nem szereti, mindössze kívánja. Esze ágában sincs otthagyni a papságot. Pedig a lány biztosan ezt várná tőle.

Aztán nem ment el a találkára. Borzasztóan szégyellte. Kérte az áthelyezését. Nem titkolózott az elöljárói előtt, hamar át is helyezték. Nem találkozott többé a lánnyal. Néha előveszi a leveleit. És elmereng rajta, hogyan alakulhatott volna az élete, ha akkor enged a kísértésnek.

 

Címkék: kampány tv bécs botrány agapé vérfeminista

A bejegyzés trackback címe:

https://leticianover.blog.hu/api/trackback/id/tr511670352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Old Man 2010.04.09. 09:18:16

Igen, jót fog tenni a kedves kis nővérnek, hogy elmerülhet a tennivalókban, elmenekülhet a gondolatai, érzelmei elől egy kis időre.
Anzelm atya története nagyon emberi, megrázó és felemelő is.Ő ezt az utat választotta.Menekülés?Kitartás, meggyőződés, hit?
A kedves kis nővér egészen más személyiség.

Old Man 2010.04.09. 09:28:30

Igen, az nagyon jót tesz a kedves kis nővérnek, ha elmerülhet bokros teendőiben, kis időre elmenekülhet gondolatai, vágyai elől.
Anzelm atya története nagyon emberi, megrázó és felemelő.
Megingás és menekülés?Kitartás, meggyőződés, a hit ereje?
A kedves kis nővér egészen más személyiség, vhol "teljesebb".Azt hiszem hogy ha jobban ismerné önmagát /jobban ismernénk mi is/, elmondhatná Hamvas Béla szavaival:
"Egyszer.Mindig csak egyszer.Mindig először, mindig utóljára.Nem a törvényt keresni.SZABADNAK LENNI.
Nem alkalmazkodni.Nem a megszokás.A váratlan.A kaland.A veszély.A kockázat.
A bátorság... a küszöbön állni.Folytonos átlépésben lenni.Élve meghalni, vagy meghalva élni.Aki ezt elérte, SZABAD.És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet."

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.09. 09:51:16

@Old Man: Nem tudom, annyira nagy személyiség-e Leti, mint amilyennek te látod. Már eddig is sok megalkuvás lehet mögötte, ha még ott van, ahol. Ha más nem is, a biztonságérzet, az otthonosság bent tartja egyelőre.

Old Man 2010.04.09. 10:06:12

@Gloria Mundi: Egyelőre... és hosszabb távon sejdítem személyiségét, életét.Ha nem lenne benne "megalkuvás", akkor mire menne az előrejutás, kitörés vágyával?Életösztönnek, élniakarásnak, túlélési vágynak inkább nevezném.Formálódó nagy személyiség, mint minden fiatal, gondolkozó, érző, lázadó ember.Később jön az, hogy vagy beletörik, vagy belehajlik, vagy kiemelkedik...

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.09. 10:35:19

@Old Man: Lehet, h odabent jobban ki tudna emelkedni, mintha kilép. Kint egy "senki" lesz, akinek szakmai és élettapasztalata nem megfelelő, és nagyon könnyen sebezhetővé válik. Csak akkor nem kerül nagyon szar helyzetbe, ha egyházon kívüli barátai akadnak, mégpedig nagyon jó barátai.

Old Man 2010.04.09. 10:49:11

@Gloria Mundi: Bent biztosan jobban és gyorsabban ki tudna emelkedni.Látja ő ezt tisztán, meg azt is, hogy a benti felemelkedése egyben bezárkózás, bezáródás is.Azt hiszem, nem kér belőle, ha ezt felismeri.Szabadabb szellem.

Bodli 2010.04.09. 18:47:18

@Old Man: "SZABADNAK LENNI.
Nem alkalmazkodni...Folytonos átlépésben lenni." - szép sorok, nem ismerem közelebbről Hamvast, de vajon szerinte(d) hol a helyük a kapcsolatoknak? A felelősségnek? Biztos vagy abban, hogy csak saját vágyunk/gondolatunk/elhatározásunk vezérelhet? Ha megteszek valamit kizárólag a házastársam (gyerekem, anyám) kedvéért, saját jóérzésem, esetleg egészségem ellenére, hogy ne bántsam meg, ne húzzam keresztül számításait - akkor a fenti sorok szerint már lemondtam a "legtöbbről"? Vagy ezek a sorok csupán a Magányos Kiválasztottaknak szól?

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.09. 20:59:37

@Bodli: Van 1 határ, amikor el kell kezdeni az önzést. És sztem nem ott kezdődik ez a határ, ahol már a saját lelki és testi egészségedre jelent veszélyt az önmegtagadás, hanem sokkal korábban.

Csuri / Bariildi 2010.04.09. 23:43:11

@Gloria Mundi:
Nagyon-nagyon egyetértek!
Bodli, ha te nem így gondolod, akkor szerintem ideje, hogy elgondolkozz rajta - még mielőtt megteszed azt, ami az itt kifejtett véleményedből következik.
NINCS senki, akinek a jóérzése, pláne számítsáai megérnék, hogy a te egészséged károsodjon.

vén betyár 2010.04.10. 06:50:08

@Bodli: Soha nem érhetjük el a teljes szabadság, a teljes boldogság, a teljes megvilágosodás, stb. állapotát.De legalább kijelöl egy irányt, elindít egy úton, ahol botorkálhatunk.Hamvas istenhívő volt, a gyakorlatban kipróbálta a 40 napos böjtöt is - és nagyon sokat gondolkodott, elmélkedett, írt.
Ajánlott olvasmány!/kivéve a regényei, ha szabad ilyet mondani szentségtörés nélkül - számomra olvashatatlanok./

Bodli 2010.04.10. 13:03:42

No de vajon nem az a valódi szeretet/lelki nemesség, ha az ember teljesen lemond saját vágyairól, érdekéről, tökéletesen aláveti magát a környezetében élőknek? Ha nem a saját, hanem a másik érdekét helyezi előtérbe? Vagy az csupán gyengeség, butaság, kibújás a konfliktusok elől? Egyelőre képtelen vagyok kibogozni teljes ellentmondásba keveredett önmagamat...

Old Man 2010.04.10. 13:52:13

@Bodli: Nem, nem gyengeség, nem butaság.De többet most én sem tudok, merek írni.
Nagyon elgondolkoztattál...

Csuri / Bariildi 2010.04.10. 18:59:36

@Bodli:
Bármily hihetetlen is, ismerős nekem is az érzés, a gondolatmenet.
De te végletekig feszíted!
TELJESEN lemond, TÖKÉLETESEN aláveti magát....
Aki ezt teszi, az kb olyan mint a konyhaasztal. Na jó, egy cserép virág, hogy élő dologhoz hasonlítsam.
Egy embernek vannak SAJÁT vágyai, akarata, elképzelései, véleménye satöbbi. És ezeket néha érvényesíti. Máskor lemond róluk, azok érdekében akiket szeret. De nem mindig, és nem tökéletesen!
A másik, hogy a környezetében élőkkel szemben KELL ezt a dolgot gyakorolni. Miért????
Én úgy fogalmazok: akkor tudom valakinek az érdekeit a sajétom elé helyezni, ha nagyon szeretem az illetőt. Ez szerintem is a valódi szeretet, mindennél erősebb (pl a szerelemnél is, ami inkább valami hormonális őrület, amúgy meg önző és elvakult).
De ki mondja, h akit nagyon szeretek, az feltétlenül a közvetlen környezetem? Jó esetben az, de ha ezt automatizmusnak vesszük, az sem jó.
Arra utalok, hogy sokan CSAK kötelezettségből eltűrik pl. a szüleik basáskodását, vagy akár a gyerekeik zsarolásait - mert a társadalom kvázi ezt várja. Ebebn a két esetben még lehet is lamentálni rajta, de sokszor a házastársak között is ez működik, és CSAK ez.
Amire én meg azt mondom, hogy nem kéne....
A másik kérdésedre, hogy ez gyengeség-e?
Nehéz kérdés, mert feladni a saját vágyunkat másért, részben erő. Másrészt viszont, ha valaki ezt a végletekig feszíti, akkor felvetődik, hogy nem csak az egyszerűbb utat választja-e? Mert nem MER dönteni, saját akaratát érvényesíteni, mert sokkal könnyebb belesimulni a mások akaratába és közben jó érzéssel gondolni arra, hogy jajde egy szent vagyok én, hogy még ezt is megteszem... Értük, csak a többiekért! Nem azért mert annyira nehéz dönteni....
Ha kicsit kemény volt, elnézést. Nem bántásiból írtam. Talán kisarkítottam a másik irányba, hátha elgondolkodtató.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.10. 22:40:36

@Bodli: állandó dilemmám. Akkor bírom jobban elviselni, ha mellé teszem az időt, mint dimenziót. Így képes vagyok időszakosan tökéletesen lemondani és időszakosan önző lenni. És mindkettőnél tudok lelki kompromisszumot találni.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.11. 07:44:45

@Csuri / Bariildi: Egyetértek nagyrészt. Olykor sztem is "könnyebb" lemondani a saját érdek-érvényesítésünkről, mert megmarad az a kétes öröm, h mi milyen jók vagyunk. Pedig nem biztos. Főleg, ha ezzel nem csak magunkat nyomorítjuk meg, hanem másokat is, teszemazt a gyerekeinket, akik ezt a példát látják. Ráadásul alapvetően meggyűlölhetjük azokat, akik miatt mindenről lemondunk. Megkeseredett, gonosz emberekké is válhatunk akár. Mindenben vannak határok, az önzésben és az altruizmusban egyaránt, nem szabad szélsőségesnek lenni egyikben sem.
Mások elvárásaival meg lehetőleg minél kevesebbet foglalkozzunk. Ők vajon foglalkoznak a mi elvárásainkkal? Ha éppenséggel keresztény értékeket várnak el tőlünk, ők keresztényiek velünk? Empatikusak, megértőek, irgalmasok? Vagy saját önzésük és vélt boldogságuk érdekében várják el tőlünk, h annulláljuk magunkat? Mert ez nekik így kényelmes? Esetleg ők is csak gyötrődtek mindig, miért legyen nekünk jobb? Ez a szeretet?
Krisztus ugyan mondta, h tagadd meg önmagadat és kövess engem, de azt is mondta, h arról ismerjenek meg titeket, h szeretitek egymást. Sztetek a keresztényeknek ez a legjellemzőbb tulajdonsága?

Old Man 2010.04.12. 06:59:11

@Bodli: @21 hónap: @Gloria Mundi:
Ez mind igaz, mégha néha egy kicsit ellentmondásos is.Nem az!
A kedves kis nővér lázadó személyiségét megismerve és HB szavait kölcsönözve csak egy FELTÉTELEZETT, de nagyon valószínű utat próbáltam vázolni.Maradhat Leti a kolostorban, soha nem lesz boldog és elégedett.Ideig-óráig, percekre.Lopott csókok, ölelések a proff-al vagy mással.
A zárdán kívül tágasabb a tér.Nagyobb tér - több kerítéssel.Nehezebben átlátható, bonyolultabb viszonyokkal.Leti itt sem fog mindenkin gátlástalanul átgázolni az érvényesülése érdekében.Soha sem lesz boldog és elégedett.Ideig-óráig, percekig.
Könnyű másnak tanácsot adni.Sokszor kívülről egyszerűbb, átláthatóbb a helyzet.
Nehéz másnak tanácsot adni, ahány ember, annyi út.
Talán csak ezok lehetnek boldogok és elégedettek, akik felismerve személyiségüket az annak megfelelő úton indultak el.
"Nincs alku, ÉN hagy legyek boldog!Másként akárki meggyaláz!"
Volt aki elment Calcuttába leprásokat gyógyítani.Volt aki a völgyben, a világ végén, láthatatlan házban latinul verselt.Lehet vki raktáros egy világ végi építkezésen és közben elmélyül az asztrológiában és a szanszkrít nyelvben.Felcsendülhet a gyógyító orgonaszó Afrika éji sötétjében.
Talán ők boldogok, elégedettek lehettek.
"Ismerd meg önmagadat!"-megismered utadat.
Egyik kedvenc íróm a kemény, ám érző szívű, kitartóan küzdő férfi mítoszát hírdette.Saját maga számára is elérhetetlennek, megvalósíthatatlannak, járhatatlan útnak bizonyult.
"Ehess, ihass, ölelhess, alhass - a mindenséggel mérd magad!"
Az út sokféle, az út nem egyenes, nem síma, az úton mégis végig kell menni.Ahány személyiség, annyi ember, annyi út.Mindenkinek megvan a maga útja, keresztje, Golgotája.
Van aki Kínában kóstolgatja a cibetgyümölcsöt, van aki Jézus feltámadásán elmélkedik, van aki keményen a Földön állva, járva józanul szemléli a dolgokat.Kiváncsi lennék a véleményükre.Kiváncsi lennék Karátson Gáboréra, Anzelm atyáéra is.
"Ha szólít az út, indulnod kell."
"Ha nem találtad meg az igazi pozitív választ a kérdésedre, nem azt jelenti, hogy az a válasz nem létezik, hanem azt, hogy nem kerestél még eleget." HB
Végül még egy idézet, kivételesen kihívóan szándékosan pontosan:
"Egy életed van, öreg is leszel egyszer, nem mindegy, mi lesz akkor mögötted.Elsősorban saját magadat kell annyira becsülnöd, hogy ÉLSZ, tartalmasan, jól érezve magadat a bőrödben. ...
Türelemmel és reménykedve, de előre haladva."