Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megy. Leszoktam erről a blogról, pedig sokáig a mindennapjaim része volt. Valamiféle menekülés. Gondolom, mostanra ti is leszoktatok. Halványulnak az élmények. Másfelé fordulunk. 

Sokat dolgozom, bár ennek egy része szinte nem mondható munkának. Azzal a bizonyos tanítványommal beszélgetni nem jelent semmiféle megerőltetést. A szellemi munka sokszor úgyis tiszta élvezet, főleg, ha sikerül egészen átadnunk magunkat neki. Egy érdekes emberrel beszélgetni pedig még hálásabb feladat. Persze, kijavítom a nyelvtani hibáit. Feladatlapokat oldatok meg vele. Szövegeket kell összefoglalnia. Nagyon komolyan veszi, szépen fel szokott készülni. 

Olykor szinte megfeledkezem róla, hogy tanóráról van szó. Belemelegszünk a vitatkozásba. Múltkor mosolyogva jegyezte meg, hogy igazságtalan dolog visszaélni a nyelvtudásbeli fölényemmel. Így nem tud olyan lehengerlő lenni egy vitában, mint magyarul tudna. De ha alkalmat adok rá, ezt is kipróbálhatjuk. Ennél messzebb nem ment. 

Egyébként béke van bennem.