293. Magvas gondolatok nélkül

 2011.11.11. 08:00

Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megy. Leszoktam erről a blogról, pedig sokáig a mindennapjaim része volt. Valamiféle menekülés. Gondolom, mostanra ti is leszoktatok. Halványulnak az élmények. Másfelé fordulunk. 

Sokat dolgozom, bár ennek egy része szinte nem mondható munkának. Azzal a bizonyos tanítványommal beszélgetni nem jelent semmiféle megerőltetést. A szellemi munka sokszor úgyis tiszta élvezet, főleg, ha sikerül egészen átadnunk magunkat neki. Egy érdekes emberrel beszélgetni pedig még hálásabb feladat. Persze, kijavítom a nyelvtani hibáit. Feladatlapokat oldatok meg vele. Szövegeket kell összefoglalnia. Nagyon komolyan veszi, szépen fel szokott készülni. 

Olykor szinte megfeledkezem róla, hogy tanóráról van szó. Belemelegszünk a vitatkozásba. Múltkor mosolyogva jegyezte meg, hogy igazságtalan dolog visszaélni a nyelvtudásbeli fölényemmel. Így nem tud olyan lehengerlő lenni egy vitában, mint magyarul tudna. De ha alkalmat adok rá, ezt is kipróbálhatjuk. Ennél messzebb nem ment. 

Egyébként béke van bennem. 

Címkék: ez az

A bejegyzés trackback címe:

https://leticianover.blog.hu/api/trackback/id/tr363369425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mégsem én voltam? 2011.11.11. 21:19:01

Hát, le nem szoktunk, de hiába kattintunk ide, se egy új poszt, se egy kis tartalmas vita. (Hitvitába nincsen kedvem belemenni az én kicsit furcsa istenhitemmel...)

Ricsi hogy van? És a prof?