296. Levelek ide-oda

 2011.11.28. 08:00

Napközben olykor levelezem a kedvenc tanítványommal. Deák úrnak nevezem. Ő meg dokinéninek szólít. Persze csak négyszemközt. Próbálkozott a kedvesnővérrel is, de azt mondtam, ezzel ne gúnyolódjunk. Elnézést kért és visszakozott. Nagyon kedves, sőt, figyelmes. Szünetben mindig meghív egy kávéra. Mindenki más a vállalati kávégépből szolgálja ki magát, de ő azt ki nem állhatja. Úgyhogy behozott magának egy tisztességes gépet, ahogy ő nevezi.

Levélben sokkal oldottabbak vagyunk, mint személyesen. Van köztünk valami feszültség. De mikor biztos távolságban tudjuk a másikat, bizalmasabb hangot ütünk meg. Ő nagyon visszafogottan fogalmaz a saját családjával kapcsolatban. A kislányáról persze mesél. De a házasságára csak utal néha.

Megkérdeztem, miért vállaltak gyereket. Hogy közösen döntöttek-e vagy csak megtörtént. Azt mondja, közösen döntöttek. Őt nem kellett győzködni, számára természetes volt, hogy akar. Talán nem pont akkor, amikor bekövetkezett. De ha a tökéletes pillanatra várunk, az úgyse jön el. Így történt, és jól is van így. És vállalna még egyet? Egyelőre nem. Egyikük sem szeretne. Ugyan beszéltek róla, de valahogy... Értem. Nincs olyan állapotban a kapcsolatuk.

Vajon a miénk olyan állapotban van-e? De mi csak gondolkodunk rajta.

Címkék: levelezés gyerekvállalás tanítvány

A bejegyzés trackback címe:

https://leticianover.blog.hu/api/trackback/id/tr373414046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mégsem én voltam? 2011.11.28. 19:52:06

Most már Ricsit sem kellene győzködni gyerek-ügyben...

mégsem én voltam? 2011.11.28. 19:58:27

Régi emlék...

Közös munkánk volt egy férfi kollégával. Beszélgettünk, sok mindenről. Hogy szerintem egy nőnek türelmesnek kell lennie a házasságban, hogy nem szabad házsártoskodnia. Kolléga félmondatokkal panaszkodott, felesége zsörtölődik folyton, gyakran a házimunka miatt. Egy munkafázis megmutatása közben túl gyengéden fogta meg a kezem, meg is hökkentem - erről nem volt szó. De aztán nem lett folytatása.

Egy év múlva elvált.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.11.29. 19:09:45

Nem tudok olyan helyzetet (vagy munkatársat) elképzelni, hogy a melóhelyemen az esetleges családi problémáimat taglalva a feleségemet (vagy bármelyik családtagomat) ekézzem, bármilyen bajom is legyen vele.

mégsem én voltam? 2011.11.29. 19:33:17

@tiboru: Ó, mi nagyon különleges munkahely vagyunk :-)) Nálunk barátságok is kialakulnak, és akkor már sok mindenről el lehet beszélgetni ...

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.29. 19:41:48

@tiboru: Te tényleg nem tudnál ilyet tenni, de sokfélék az emberek...

@Little.Bear: Miért, ez munkahelytípus kérdése? (Bár biztos az is...) Inkább egyéni beállítottságé, sztem. Meg a pasi-pasi viszonyok is mások, mint a nő-nő viszonyok, és a ffi-nő viszonyok munkahelyen.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.11.29. 20:03:29

@Little.Bear:

Hm, nekem is volt eddig jó pár munkahelyem, de ezeken én haverokat és cimborákat szereztem, nem barátokat. Szándékosan.

De ahogy Glória is mondja, nem vagyunk egyformák.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.29. 20:17:10

@tiboru: Azért legtöbbünk nem ilyen tudatos a barátkozásban. Bár igazán barátokat én se szereztem munkahelyen, de nem azért, mert elzárkóztam volna ettől. Egyet azt hittem, h szereztem, de már nagyon régen nem reagál a megkereséseimre, pedig elég közel álltunk egymáshoz. Úgyhogy feladtam.

mégsem én voltam? 2011.11.29. 20:33:30

@tiboru: Nekem sem lett barátom az illető, de vannak helyzetek, amikor mélyebb dolgokat is megbeszél az ember azzal, akivel órákra össze van zárva néhány edény, vegyszerek és pipetta társaságában.

mégsem én voltam? 2011.12.08. 21:55:10

Esetleg olvashatunk néha a profról, Liliről, Colosról, Riáról is? Engem érdekelne, mi van velük...