Másnap eszébe jutott. Persze nem magától. Éppenséggel egy szeretkezés utáni jó beszélgetés kanyarodott arrafelé. Az első alkalom. Mikor is volt? Hát nem pont akkor, mikor Angélához készültem a kórházba? Na, tessék. Akkor egy éve. Ezt meg kell ünnepelni. Spontán ötlet volt a részéről. Nem jött zavarba, és valószínűleg nem sejti, hogy én napok óta készülök erre. Vagy még régebben.
Befészkelten magam a mellkasára. És nem volt kedvem sehová menni. Még ebédelni sem. Persze végül meggyőzött. Mikor már bent ültünk az étteremben, örültem, hogy hallgattam rá. Igazán jó helyre vitt. Még ő sem járt ott, de sokat hallott róla. Olykor még az ilyen luxust is érdemes kifizetni. Ha már van hozzá megfelelő alkalom.
