Gyakran álmodom Agapével. Nem csak most, úgy általában. Bár tudatosan eltávolodtam tőle, a tudatalatti világomban jelen van. Újra és újra felbukkan. Nem tudnék egyetlen álmot sem felidézni. Összemosódnak az agyamban, nem emlékszem rájuk részletesen ébredés után. Csak azt tudom biztosan, hogy Agapé szerepel bennük. Akár utazásról szól az álom, akár egy különös, emeletes házban tett látogatásról ... Ő valahogy megjelenik. Mintha nem az lenne a lényeg, hogy mit csinálunk együtt, hanem, hogy megmutassa: nem tudok tőle szabadulni. Nem tiltakozom a megjelenése ellen. Nem harcolok az árnyékával. De különös érzés, hogy ennyire jelen van még bennem.