A hajnali óráról haza. A megfázásom nem javult. Gondoltam, megiszom egy forró gyógyszert. Most a nevét nem írom le. De mindig elálmosodom tőle. Ezt tudom magamról. Nem is lenne baj. Csakhogy elfelejtettem a gondnokot. Pedig Ricsi mondta, hogy jön zárat szerelni. Persze, Ricsi is meg tudná csinálni. Ő ezt állítja. De sajnálja rá az időt.
A gondnok jött. Ami nála elég szokatlan. Mert általában nem jön, ha megígéri. Most viszont pontos volt. Először próbáltam tartani magam. Még beszélgettem is vele kicsit. Nehezemre esik, főleg, ha nagyon álmos vagyok. Aztán valami ürüggyel bementem a szobába. Ő a konyhában szerelt. Leültem a heverőre. Majd lefeküdtem. Égett a szemem. Kénytelen voltam becsukni. Attól kezdve álom és ébrenlét között lebegtem. Hallottam a kopácsolást. Olykor szitkozódott is a gondnok. Egyszer kért valamit. Felriadtam, azt se tudtam, milyen napszak van. Megkerestem a kívánt csavarhúzót. Majd visszafeküdtem. Már nem érdekelt, hogy mit szól hozzá. Csak aludni akartam.
Mikor kész lett, szólongatott egy ideig. Végül be is jött a nappaliba. Feltápászkodtam, de egy cseppet sem voltam zavarban. Nem érdekelt, hogy mit gondol. Csak szabaduljak már meg tőle. Jólesett, hogy nem kell aggódnom, milyen benyomást teszek. És mindez egy gyógyszertől. Józanul is szeretném néha így érezni magam.