Feltűnt a fórumon egy Néri Fülöp nicknevű személy. Elméleti kérdéssel kezdi. Ha esetleg tudomást szerzel valami nagyon súlyos bűnről, amelyet a rendtársaid illetve elöljáróid követtek el, vagy követnek el a jelenben, kinek tartozol lojalitással? A rendnek? Vagy a kereszténység szellemének? Az egyházi vagy a világi törvények fontosabbak?
Ha a bűn, amiről tudsz, nyilvánosságra kerül, ártani fog az egész egyháznak. De legfőképp annak az intézménynek, annak a rendnek, amelynek hűséget fogadtál. Ha viszont nem teszel semmit, cinkos vagy. Ráadásul, amennyiben a bűnt a jelenben követik el, pártolod annak folytatását. Mintha te magad is elkövetnéd.
A válasz kézenfekvőnek tűnik: természetesen nem hallgathatunk. Nem nézhetjük tétlenül. Szinte gondolkodás nélkül írom le ezt a véleményemet. De a többiek nem értenek velem egyet. Többen is hevesen reagálnak. Na és, a lojalitás? Tudjuk, mennyi támadás éri az egyházat. Súlyosbítsuk ezt a helyzetet? Csak, mert valaki eltévelyedett?
Megkérdem Néri Fülöptől, szólt-e már valakinek. Szólt az elöljárójának. Az vizsgálatot ígért. Nem történt semmi. Az egyik sáros rendtársa viszont megfenyegette, hogy ha nem fogja be a száját, nagyon meg fogja bánni. A rendtárs idősebb és nagy testi erővel rendelkezik. Néri Fülöp saját bevallása szerint 160 centis, vékony és beteges. Fél. A saját testi épségét félti.
Nem részletezi, milyen természetű bűnről lehet szó. El tudjuk képzelni. Mintha senkinek nem lenne kedve nevén nevezni a dolgot. Egyesek azt javasolják Fülöpnek, hogy kérje az áthelyezését. Mások, hogy dobbantson. De Fülöp elhivatott. Ő tanítani akar. És pap akar maradni.
Mi lenne, ha a világi hatóságokhoz fordulna? - kérdezem. Nincsenek bizonyítékai, így Fülöp. Csak az van, amit a saját szemével lát. És amit a tanítványai mesélnek. Akik még jobban rettegnek, mint ő. Semmit nem mernek tenni. Szeretné megvédeni őket, de nem képes rá. Nem tudja már, mit mondjon nekik. Legszívesebben áthelyeztetné magát. De akkor az a kevés normalitás is elveszne az életükből, ami most még megvan.
Néri Fülöp kérdése nagyon az elevenembe talált. Egyrészt érzem, hogy az én problémáim nevetségesek az övéihez képest. Nekem legfeljebb Emerencia nénit kell megvédenem, de nem a fizikai erőszaktól. Másrészt fel kell, hogy idézzem a rettegés érzését, amely egykor a mindennapjaimhoz tartozott. Tudom, hogy milyen gyereknek és kiszolgáltatottnak lenni. És hová menekülhet az, akit a saját apja vagy a saját nevelője terrorizál?
Bejelentkezem Anzelm atyához. Elmesélem a prof irodájában történteket. Őszinte vagyok, bevallom, hogy máshoz mentem gyónni. A fórumról is beszámolok, nem, mintha bűnnek tartanám. De nyílt kártyákkal akarok játszani.
Az atya legalább annak örül, hogy a proffal nem mentem el a végsőkig. Bár nem titkolom, hogy mi tartott vissza. Legalább valami visszatartott. Ha a saját fogadalmam ennyire keveset jelent számomra, magyarázza, akkor abba gondoljak bele, hogy a profnak felesége van. És családja. Próbáljam meg elképzelni, mit érezhet az az asszony ...
Való igaz, hogy nem sok gondolatot vesztegettem a prof feleségére. Vagy, ha igen, inkább csak irigykedve. Pedig akár sajnálhatnám is. Nem, mintha bármit elvennék tőle. Annyi biztos, hogy a férjét nem veszem el. Nem én vagyok az első, akivel megcsalja, vagy meg próbálja csalni. Nem A MÁSIK NŐ vagyok. Csak egy a sok másik nő közül. Ez nagy különbség. A prof feleségének nem kell attól tartania, hogy elveszíti a férjét. Talán épp azért, mert nem EGY MÁSIK NŐ van. A több kevesebb. A kevesebb több.
Visszatérve a Néri Fülöp-féle kérdésre: ezzel kapcsolatban Anzelm atya tartózkodó. Ki tudja, nem provokáció-e az egész? Valaki bedobta a témát a fórumon. Talán egy újságíró. Lehet, hogy nincs semmiféle "ügy". Lehet, hogy csak vaktában lövöldözik az illető. Hátha a kiugrani szándékozók között van olyan, aki tényleg találkozott hasonló esettel. Vagy hajlandó ilyen vádakat hangoztatni, akár alaptalanul. Bosszúvágyból. Sosem lehet tudni. Az interneten bárki bármit mondhat önmagáról.
Noha mindaz, amit az atya mond, nem hülyeség, mégis az az érzésem, hogy nem tesz mást, mint ügyesen kikerüli a választ. Az, hogy hasonló esetek történnek, tény. Az erkölcsi dilemma létezik. Akár provokáció Néri Fülöp ügye, akár valóság, valamit gondolnunk kell róla. És Anzelm atya nem mondja el, mit gondol.