A földön ültünk Richárddal, nevetgéltünk. Már nem is tudom, min. Aztán elkomolyodott. Közelebb hajolt. Megijedtem. Nem szabad, ő sem akarhatja. Épp elég a zűrzavar a proffal. Biztos neki is ez jutott eszébe. Pedig azt nem mondtam neki, hogy itt történt minden. Csak annyit árultam el, hogy barátoktól kaptam kölcsön a lakást. Mégsincs kizárva, hogy tudja, mi a helyzet. Ha nagyon akarja, bármit kideríthet. És tud hallgatni. A kolumbiai ügyben se mond el egy csomó mindent. Sőt, olykor az az érzésem, hogy csúsztat.

Zavarban volt. Ami nem jellemző rá. Elkezdett a főnökéről beszélni. Oda se figyeltem. Ugyan már, Richárdnak minden bizonnyal van valakije. Nem nős, de azt se mondta, hogy facér lenne. Nem faggattam. Az nyilvánvaló, hogy fél elköteleződni. Tán ő se tudja pontosan, miért. Azt se mondta el, mi volt a probléma a házasságával.

Richárddal egy fél órája búcsúzkodtunk, mikor beállított Judit. Azt hittem, már elutazott. Teljesen váratlanul ért, hogy még Pesten van. Nem tudhattam, zavarja-e, ha valaki meglátogat. Hogy az a valaki egy férfi. Akár azt is gondolhatja, hogy van köztünk valami. Lehet, hogy nem akarja, hogy férfiakat fogadjak. (Mindjárt többes számban ...) Bár ahhoz képest, hogy a férjével mit műveltem, egy idegen férfi csak jobb lehet. De tény, hogy nem beszéltük meg.

Judit persze nem lenne Judit, ha ebből problémát csinálna. Azonnal szimpatizált Richárddal. Megcsodálta a sátor-szekrényt, meg a computerasztalt. Kellemesen elbeszélgettek. Judit úgy kezelte Richárdot, mintha hozzám tartozna, a kedvesem lenne. Bár mi nem utaltunk ilyen természetű kapcsolatra. Barátok vagyunk. Barátok vagyunk? Mik vagyunk mi Richárddal valójában? Kedves ismerősök? Már arra sem emlékszem pontosan, mit meséltem Juditnak erről az emberről. De abból, amit meséltem, levonhatja azt a következtetést, hogy van köztünk valami. Főleg ezután.

Mikor Richárd elment, megkérdeztem Juditot, hogy nem zavarja-e, ha valaki feljön hozzám. Nem én hívtam, nem is tudtam, hogy el akar jönni. Meglepetés volt. De ha úgy gondolja, letiltom. Nem akarok kellemetlenséget okozni neki.

- Letícia, felnőtt nő vagy. Megbízom benned. Tudom, hogy nem fogod tönkretenni a lakást. Nem fog ideköltözni senki, és nem lesznek hatalmas ivászatok. Csak természetes, hogy fogadhatod a barátaidat. Főleg egy ennyire különleges barátot. Örülök neki, hogy van valakid. Nem, ne tiltakozz. Nem akarom tudni, hányadán álltok pontosan. Ez a ti dolgotok. De megnyugtat, hogy nem maradsz itt teljesen egyedül. Hogy van valaki, akire számíthatsz. Helyes fiú.