Ha kényelmesen sétálunk, fél óra gyalog. Tempósabban akár húsz perc alatt megtehető. Ha tudtam volna, hogy élő zene van, lehet, hogy más éttermet javasolok. Bár a környéken ez a legjobb. Amíg az ételre várunk, még tudunk beszélgetni. Ugratjuk egymást. Aztán régi slágereket kezd játszani egy énekes. Richárd visszajön a mosdóból, nevetve említi, hogy kisgyerekek táncolnak a szintetizátor körül. Nézzem meg. Ugyan már, minek. De csak nézzem meg. Húz magával. Tényleg aranyosak. Elkezdünk nevetni. Richárd meg akar forgatni, de hárítom.
Aztán a dohányzó részlegnél megpillantom őket. Mind a négyüket. Judit és Sára nekem háttal, a prof meg a másik lány velem szemben. A prof meglát. Felhúzza a szemöldökét, de mosolyog. Remeg a kezem. Nem tudom, mit lépjek. Jó lenne beszélni vele. De úgy, hogy a többiek ne lássák. Richárd sem.
- Ja, igaz is, ott a profod - mondja Richárd. - Oda akarsz menni hozzájuk? Judit biztos örülne neked.
- Menjünk innen - határozom el hirtelen.
- Miért ez a sietség?
- Mintha nem értenéd.
- Még nem is ettünk desszertet.
- Nem baj.
- Ja, egyébként zuhog.
- Az se baj.
- Leti, odakint tombol a vihar. Két perc alatt bőrig ázunk.
- Akkor is el akarok menni. Ha téged zavar az eső, akkor maradj.
- A francba, Leti, teljesen megőrjítesz. Csak fizetek, és mehetünk. Ha ennyire sürgős.
A prof közben feláll és elindul a mosdó felé. Képtelen vagyok megmozdulni. Biztos ő is beszélni akar velem. De Richárd miatt nem mehetek oda. Csak Judit ne nézzen most hátra. Csak ide ne jöjjön a kisgyerekek táncát nézni. Amilyen gyerekbolond ... A prof megáll a mosdó bejáratánál. Alig észrevehetően megrázom a fejem. A füléhez emeli a kezét, mintha telefonálna, aztán kérdőn megvonja a vállát. Szóval próbált hívni a régi számomon. Előkotrok egy cetlit és egy tollat a táskámból. Felírom rá az új számom. Egy üres asztalhoz lépek. A cetlit a hamutálca alá csúsztatom. Egyszerűbb lenne sms-t küldeni neki. De azt nem merek. Hisz megtiltotta.
Richárd visszajön. Még egyszer megkérdi, hogy menni akarok-e. Ömlik az eső. Igen, mennem kell. Most nem vagyok felkészülve arra, hogy Judittal találkozzam. Amíg a proffal nem beszéltem. Az idefelé kényelmes sétaút kínszenvedéssé válik. Richárd gyorsabban haladhatna, mint én, de mindig bevár. Csak feltartom. Különben is hülyét csináltam szegényből. Szorongatom a mobilt. Vajon mikor hív a prof? Csak nehogy azelőtt, hogy hazaérnék. Most nem tudnám felvenni.
Az útról látni a Balatont. Kedvem lenne megállni, és csak nézni, de a szemembe vág az eső. Richárd siettet. Biztatom, hogy menjen csak. De nem akar otthagyni. Végre megérkezünk. Csuronvizesen állunk az előtérben. Le kellene vetkőznünk. A szoknyám a combomra tapad. Alig bírtam lépni benne. Richárd leveszi a pólóját, és nekiáll kikötni a cipőfűzőjét. Érdekes, hogy zárt cipőt vett. És hosszú nadrágot. Csak nézem, ahogy vetkőzik.
