Ria hosszabban marad odabent, mint gondoltam. Óvatosan benézek a szobába. A kabátja és a sála a kanapén. A táskája az íróasztalon. Néhány könyvet is leszedett már a polcról. A szekrényben matat.

- Ó, a francba - suttogja. - Nem most kellett volna. Pont ma ...

Visszahúzódom a konyhába. Nem tudom, mit tegyek. Riának még fáj a szakítás. Borzalmas lehet, hogy itt kell látnia. De Ricsi hibája, hogy nem szólt. Vagy direkt rendezte így? Azt akarta, hogy a volt kedvese biztos legyen benne, hogy már meg is van az utóda?  Ez nagyon tapintatlan lenne tőle. És kegyetlen.

Végre kijön. Látom, hogy sírt egy kicsit. Elég szép rakás holmit válogatott ki. Az az érzésem, nem tudja, hogy vigye el.

- Ez olyan kellemetlen, ne haragudjon.
- Tegeződjünk szerintem - mondom gyorsan. - Hátha úgy könnyebb.

Kicsit megütközve néz rám. Szomorúan elmosolyodik.

- Mi lenne úgy könnyebb? De tegeződhetünk. Bár alig hiszem, hogy a jövőben találkoznánk.
- Kérsz egy teát? Úgyis csináltam volna magamnak ... A víz már forró.
- De furcsa lány vagy ...
- Ne haragudj, ha menni akarsz, nem tartalak fel.
- Inkább mennék. Csak nem tudom, mibe rakjam ezt a sok cuccot. Már nem emlékeztem, hogy ennyi mindent hoztam ide.
- Keresek valami Tütét.
- Tütét? Ezek szerint éltél Németországban?
- Egy kis ideig. 

Nekiállok szatyrot keresni. De biztos vagyok benne, hogy Ria sokkal jobban tudja, mi hol van Ricsinél. Nem is bírja sokáig nézni, mit művelek. Átadom neki a helyet a konyhában.

- Azt hiszem, láttam már az arcod - mondja hirtelen. - Csak nem hiszem el ... Te nemrég még szerzetesnő voltál? Lehetséges ez?
- Az voltam. Biztos a tévében láttál.
- Pontosan. Imádtam azt a műsort. És nagyon tetszettél benne. Uramisten, miket beszélek. Most nehéz eldöntenem, hogy kedvellek-e vagy utállak - mondja kissé keserűen mosolyogva. - Ráadásul szatyrot sem találok. Mit csinált ez az ember azzal a sok szatyorral? Mindig itt tartottuk.
- Nem tudom. Én még nem ismerem itt ki magam.
- Költői kérdés volt. Nem iszod meg a teádat?
- Egyedül? Nem, ha te nem iszol, én sem.

Ria hirtelen abbahagyja a keresést. Fáradt sóhajjal leül a konyhaasztalhoz.

- Van egy csodás teakeverék ott, a felső polcon. Azt is én hoztam. De nem akarom elvinni. Csak mondom. Ha abból megkínálsz, elfogadom.