Pontot tettem a disszertáció végére. Igen, megírtam. A prof miatt talán. Ha ő nem noszogat, nem láttam volna értelmét. Persze hol van még a védés! Egyelőre a dolgozat első változata készült el. Elküldtem a profnak. Amíg betegeskedett, nem is akartam ezzel zavarni. Pedig, ha otthon "pihent", akkor se a lábát lógatta. Köhögőrohamok közepette is szervezkedett. Kutakodott, cikket írt. És folyton betelefonált a tanszékre. Nehogy valaki úgy érezze, hogy cincoghatnak az egerek.

Gondoltam, letudom a dolgozat elküldését, majd hetek múlva elolvassa. De nem. Már másnap felhívott. Épp a tanítványomtól jöttem. Az utcán vettem föl. Szeretné, ha kimennék hozzájuk. Látogassam meg Angélát is. Úgyis van valami ötlete, amit személyesen akar előadni. Először tehát menjek be a lányokhoz. Ott igyak meg egy teát. Persze, ha Angéla megtalálja a teafőzőt. Mert elég nagy a rumli. Babázzam ki magam. Utána nézzek be hozzá, a profhoz. Az utolsó fejezetről szeretne beszélni elsősorban. Nem, most semmit nem mond. Majd személyesen. Addig csak izguljak.

Az utolsó fejezet fantáziadúsra sikeredett. Mintha egészen addig annak a megírására készültem volna. Abban vannak igazán a saját gondolataim. És ebből persze a prof még egy sort se látott korábban. Nem csoda, hogy pont azt akarja megbeszélni.

Viszont milyen ötlete lehet Angélának?