Úgy alakult, hogy Colossal napi e-mail kapcsolatban vagyok. Mintha szüksége lenne valakire, akivel beszélhet. És aki nem az elöljárója, nem a gyóntatója. Nem értem, miért pont én. De nem tudom, hogyan bújhatnék ki az egész alól. Nem árulás ez Angélával szemben? Mintha Colos letett volna arról, hogy megkeresse Angélát. Ennyire fél a találkozástól? Akkor végül is mit akar? Bűnbocsánatot? Tőlem? Vagy csak azt az érzést, hogy így kapcsolatban lehet a gyerekével?

Kérte, hogy küldjek át legalább egy fotót. Angéla nem pakolgat fel fényképeket egyetlen közösségi portálra sem. Nem az ő stílusa. Onnan tehát nem tájékozódhat Colos. Nekem van képem a kislányról, de nem tartottam helyesnek, hogy továbbítsam. Nem, ezt Angélának kell eldöntenie. Lehet, hogy Colos egész idő alatt arra játszik, hogy ne bírjam tovább, és beszéljek Angélával róla?

Ricsi egyelőre nem tért vissza a témára, de tudom, hogy meg fogja tenni. Győzködni fog, hogy szakítsam meg vele a kapcsolatot. Szerinte hagytam magam megvezetni. Most aztán próbálhatok megszabadulni Colostól, nem fog menni. De félni nem félek tőle. Nem hiszem, hogy ártani akarna nekem. Ahogy előre megfontoltan Angélának sem akart. Úgy hiszem.

Ráadásul most azt írja, hogy sürgősen szükségük lenne német tanárra a gimnáziumban. A német tanár, aki egyébként civil, nem szerzetes, balesetet szenvedett. Hónapokig fog lábadozni. Nem akarnak felvenni senkit a helyére. Nem is tehetik. De helyettesíteni kéne. Megoldható lenne, hogy vállaljam? Nem fizetnek persze sokat. És tizenhat-tizennyolc éves fiúkat tanítani nem éppen könnyű feladat. Még akkor sem, ha egy egyházi iskolában az átlagosnál nagyobb a fegyelem. De egy ilyen fiatal, csinos nő számára, mint én ... - írja Colos. Adódhatnak kellemetlen helyzetek. Persze, én is tudom. Ráadásul pont az ő ajánlása alapján kerülnék oda. De nagyon jól jönne ez a munka. Szeretek tanítani, és izgalmas kihívásnak tartom. Csak, ha belegondolok, hogy minden nap látnom kell ezt az embert ... Az nem túl kellemes érzés.