Összefutottam Katával, a tévés műsorvezetővel. Volt tévés műsorvezetővel. Őt is leépítették. Annyira megviselte, hirtelen azt hittem, beteg. Mindig olyan magabiztosnak és csinosnak láttam. Tökéletes sminkkel, csinos ruhában, frissen mosott hajjal. Most egészen másképp néz ki.
Elmondta, hogy a férjének, aki egyébként szabadúszó operatőr, szintén alig van munkája. Otthon ül egész nap, nézi a plafont. Vagy a tévét, és szitkozódik. Minden más operatőr munkáját lepocskondiázza. De leginkább az országot szidja. Minek kellett neki idejönni. Mindig is mondta, hogy az ő hazájában kellett volna maradniuk. Akkor most nem lennének ebben a helyzetben.
Katának nincs egy nyugodt perce. Nem bírja odahaza, a férfi nem hajlandó kimozdulni, így ő megy el otthonról. De valójában nem tudja, most mit kezdjen magával. A szakmájában idehaza képtelen elhelyezkedni. Már mindenkit megkérdezett. Hiába csinálta jól, amit csinált. Most nem kell sehol.
Azt tervezi, hogy pár napra lemegy a szüleihez vidékre. A kislányuk már ott nyaral. Csak a férjétől nyugta legyen egy kicsit. Át akarja gondolni, mit tehetne. Lehet, hogy a férje hazájában kell mindent újrakezdeniük. Csak a házasságuk sincs tökéletes állapotban. Nehéz, nagyon nehéz.
Meghívom egy kávéra, hagyom, hogy kipanaszkodja magát. Nem tudom, mi egyebet tehetnék érte. Mikor elköszönök tőle, félig szomorú mosollyal konstatálja, mennyire megszépültem. Nagy varázsló lehet a szeretőd - mondja. - Nehogy kiengedd a kezedből.
