Ott találkozunk, ahol egyszer régen. Mikor rosszul lettem. Farmernadrágban és rövid ujjú, kockás ingben jelenik meg. Jó minőségű ruhák, gondolom, turkálóból. Én tanácsoltam neki, hogy csak ott vásároljon. Bár a méretében nem könnyű holmikat találni. De azért sikerült neki. Régebbről is volt néhány civil ruhája, de nagyon kevés. Különös így, egészen másképp néz ki. Fiatalabbnak és felszabadultabbnak.

Meglepő dolgokról számol be. Miután Csabi anyja elzárkózott attól, hogy együtt mondják meg a fiúnak a születésével kapcsolatos igazságot, ő akarta megtenni, egyedül. De mikor belekezdett volna a történetbe, Csabi megelőzte. Mindennel tisztában volt. Részletekkel persze nem, de a tényekkel igen. Úgy másodikos gimnazista kora óta. Először attól tartott, Colos gyengéd, figyelmes pillantásai másképp értelmezendők. És emiatt nagyon félt tőle. De aztán rájött, hogy nincs benne semmi fenyegető. Megdöbbenve tapasztalta, hogy bizonyos gesztusaik hasonlítanak.

A nevelőapja korántsem olyan magas, mint Colos. Nem volt senki a családban, aki ennyire nyúlánk volna. Ahogy Csabi nőtt, úgy vált egyre gyanúsabbá a dolog. Egyik nyáron annyit nőtt, hogy alig ismert már önmagára. Aztán keresgélt az anyja papírjai között. És talált néhány levelet.

Colos csak azt nem értette, hogy tudta a gyerek ezt az egészet magában tartani? Hogyhogy nem vonta kérdőre az anyját? Hogy volt képes hallgatni, és mindent úgy csinálni tovább, mintha nem tudna az egészről? Csabi csak a vállát vonogatta. Számára a nevelőapja az igazi apja. Elsősorban miatta nem szólt senkinek semmit. Nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni. És Colos ... Nem várhatja tőle, hogy úgy gondoljon rá valaha is, mint az apjára. A múltat nem lehet megváltoztatni.