Az egyik tanítványom anyjával beszélgettem az este. Hosszan. Eredetileg csak arról kérdezte a véleményem, hogy a fia tegye-e le a német érettségit idő előtt vagy sem. Aztán egyszerűen ömlött belőle a szó.

A sok szorongás amiatt, hogy mennyire jó anya ő. Három gyereke van, kívülről nézve magabiztos, csinos nő, az a fajta, akin megakad a férfiak szeme. Sűrű, hullámos haját alig tudja összefogni. Olyan életvidám, hogy azt a benyomást kelti, mintha nem lennének gondjai. Főleg, hogy nem lenne ilyen önmarcangoló típus.

Végül beültünk egy sörözőbe és ott beszélgettünk majdnem éjfélig. Így a munkáimmal elmaradtam és most rohanok.