Összerúgtam a port az iskola igazgatónőjével. Nem Agapéval, Agapé a rendház főnöke, Albertina meg az iskolát vezeti. Agapé ugyan a renden belül  persze Albertina elöljárója, de az iskola dolgaiba nem szól bele.

Egy ideje van egy kutya az udvarunkban. Valamelyik diáklány hozta, nem igazán tudom, hogy találta-e, vagy hogy került ide, de nagy testű állat, jó házőrző, úgyhogy még Albertina se kifogásolta. Csak ahhoz ragaszkodott, hogy a kutya nappal legyen mindig megkötve, éjjel el lehet engedni. 

Nos, van a rendházban a sok idős nővér között egy, Emerencia nevezetű, akit különösen kedvelek. Azt hiszem, mindig takarítónő volt, hogy úgy mondjam, a hierarchiában legalul áll. Mikor először be akartam lépni a rendbe, egy nyáron több hetet töltöttem vele, mert azt a feladatot kaptuk, hogy mossuk le az iskola meg a rendház összes ablakát. Minden novíciajelöltet úgy tesztelnek először, hogy csicskás munkákat végeztetnek vele. Olyan kábé, mint a sereg. Persze trágár kifejezések mellőzésével.

Emerencia nővér a világ legegyszerűbb és legkedvesebb teremtése, akit a sok basáskodó boszorka se tudott megkeseríteni. A légynek se árt. Amilyen jótét lélek, persze nem kerülhette el a figyelmét a kutya sem. Azt hiszem, ezek az őrültek Ördögnek nevezték el, mert szénfekete. Jó vicc, Ördög a kolostor közepén. Szóval olykor lemegy hozzá, visz neki egy kis kaját a konyhai maradékból, és simogatja a nagy busa fejét.

A jelek szerint ez nem tetszik Albertinának. Megtiltotta szegény Emerenciának, hogy etesse a kutyát. Nem tudom, milyen ürüggyel, valami olyat talált ki, hogy Ördögöt nem szabad elkapatni, meg az ebek csak egyszer kaphatnak enni egy nap, mert ha nem, akkor kábé vége lesz a világnak, vagy valami hasonló épületes marhaság.

Emerencia az a fajta, aki mindenben hajlandó alávetni magát elöljáróinak (ne feledjük, a szerzetesi hármas fogadalom: szegénység, tisztaság, engedelmesség, a tisztaságról még lesz szó), kivéve, ha a legjobb meggyőződésébe ütközik, amit parancsolnak. Albertina rendelkezése ebbe a kategóriába esett. Szóval Emerencia túltette magát rajta, és ma délelőtt is odalopózott a kutyához.

Szerencsétlenségére Albertina éppen kémia órát tartott a hetedikeseknek, és kinézett az ablakon feleltetés közben. A hebegő felelőt faképnél hagyva feltépte az ablakot és ráüvöltött a szegény Emerenciára, hogy azonnal hagyja békén a kutyát, már százszor mondta, hogy nem etetheti, meg így meg úgy, szóval lehordta a sárga földig.

Én az irodából hallottam. Felment bennem a pumpa, ahogy csak nagyon ritkán. Nem bírtam magammal, én is kinyitottam az ablakot, és rárivalltam Albertinára, hogy ezt a hangnemet hallani sem akarom egy idősebb nővérrel szemben, aki rangban alatta áll, és ezért nem mer visszaszólni.

Azt hiszem, az összes tanteremben, amelynek az ablakai az udvarra néznek, megszakadt a tanítás. Hatalmas banzáj volt, Emerencia rövid úton elslisszolt, Albertina becsapta az ablakot, és szerintem mindjárt íratott valami kegyetlen  röpdogát, hogy levezesse a rosszkedvét.

Még lesz folytatása, az tuti. Ahogy Albertinát ismerem, nem hagyja annyiban.