Különös ez a vándordíj. Bár legalább az az előnye megvan, hogy nem mellékelnek fenyegetést hozzá, ha nem adod tovább, hét évig üldöz a balszerencse, és egyébként is, micsoda ember vagy ... Mivel nem szoktam díjakat kapni, ez kellemes meglepetésként ért. Köszönöm Zoltán atyának, akinek a kalandjait figyelemmel kísérem. Különös, hogy pont rám gondolt, nem is tudtam, hogy olvassa a blogomat. Sose kommentelt. Például megróhatott volna, hogy milyen indulatos vagyok. És nem állok olyan határozottan ellent a kísértéseknek, mint ő. De túl elfoglalt, ezt ráhagyja Anzelm atyára, meg más, jóakaratú olvasóimra.

A szabályok szerint azon túl, hogy megköszönöm a jelölést (itt a jelölés egyenlő a díjazással, ha jól értem), és kiteszem ezt a szép kis képet, további tennivalóim is vannak.

Írnom kell magamról hét dolgot. Ha még nem írtam volna épp eleget, és nem készülnék hasonló merényletekre. De legyen. Akár írhatnék a hét főbűnről. Lássuk csak a listát. Vajon létezik-e ezek közül olyasmi, ami különösen jellemző rám? És olyan, ami egyáltalán nem?

1. A kevélység.
2. A fösvénység.
3. A bujaság.
4. Az irigység.
5. A torkosság.
6. A harag.
7. A jóra való restség.

1. Sajnos ez az egyik típusbűnöm. Bár nem úgy fogalmaznék, hogy kevély vagyok, ez egyébként is régimódi szó. Szép szó. Kemény. Mintha megütné az embert. Azt mondanám, van bennem némi intellektuális gőg. Pedig boldogok a lelki szegények. Ez olyan szép mondat, és annyira szívesen idézik. A prof is. De ki tudja, mit jelent?

2. Legalább valami, ami egyáltalán nem jellemző rám. Életemben nem sokszor volt saját pénzem, és akkor sem törődtem vele különösebben. Azt hiszem, inkább lennék könnyelmű, mint fösvény, ha alkalmam nyílna rá. Ha egyszer úgy döntenék, hogy a saját lábamra állok, újrakezdek mindent, civil leszek és eltartom magam ... Vajon tudnék-e bánni a pénzzel? 

3. Hm. Tisztasági fogadalom. Mi még az erotika "természetes" módozatairól és mértékéről is lemondunk. De mi a természetes? És kinek mi a mértéke? Az az igazán tiszta, aki kísértésbe sem esik? (Annak könnyű.) Az, akit gyötör a kísértés, de ellenáll? Aki szublimálni képes minden szexuális vágyat önmagában? Sokszor lesz még szó erről.

4. Ó jaj, elevenembe talál. Szellemi javakra és élményekre irigykedem. Féltékenység? Szeretném, ha engem választanának. Egyszer majd írok arról is, hogy a féltékenység vezetett el a szerzetességhez. Legalább is részben.

5. Előfordul. De nem ez a legjellemzőbb rám. Édesszájú vagyok, nem tagadom. Ám a böjtben is örömömet lelem.

6. A harag az egyik legnagyobb kísértés. Tán nagyobb, mint a gyengédség utáni vágy. Az adrenalin-szintünk élvezetesen felszökik. Ez jó. Mégis rettenetes. Nagyon indulatos vagyok. Isten is indulatos, ha hihetünk az Ószövetségnek. A Jóisten. Nálunk ez a szóhasználat dívik, mindig Jóistent kell mondani. Akkor is, ha valami borzalmat bocsájt ránk. Vagy másokra. Haragszik. Dühében elpusztít néhány várost. Egy szigetet. Valóban haragszik? Most is? Mi a különbség a szent harag és a zsigeri, gonosz harag között? Mikor vezérelnek alantas ösztöneink, mikor a méltányos felháborodás? Ne botránkoztass. Inkább hallgass el mindent. Nyeld be. Mikor tetszel Istennek igazán? Ha megalkudsz, vagy ha harcolsz?

7. Ezt a legnehezebb meghatározni. A mulasztásos bűn. Ha pedig nem mulasztunk, másik bűnbe eshetünk. Lehet, hogy a kényelem az egyik legnagyobb hibám? Egy kényelmes rendet választottam, ahelyett, hogy betegeket ápolnék Afrikában.

Végül tovább kell adnom a díjat valaki másnak. Egyik kedves kommentelőm, 21 hónap vagyis ezüstveréb blogját választottam. Édesapja gyűjteményét osztja meg az olvasókkal, és adogatja el így a hagyatékát, mert nem tehet mást. Talán még valaki felfigyel rá, bár gondolom, a katonák és hadtörténészek már ismerik. Kívánom neki, hogy sikerrel járjon, és szerintem azzal, hogy a netre kerülnek az egyes darabok, a gyűjtemény valahol mégiscsak egyben marad virtuálisan.