Lassan bevonnak a beszélgetésbe, kezdem megszokni a stílust, a hangnemet. Még sosem fórumoztam, nem is cseteltem eddig senkivel. E-mail-eket gyakran írok, de az más. Kezdek karaktereket sejteni a sok ismeretlen nick mögött. Feltűnik, hogy a Miles Christi nevezetű valaki, gondolom, pasi, milyen értelmesen fogalmaz. Jezsuitának vagy ex-jezsuitának tippelem. Van valami a gondolkodásmódjában, ami arra utal, hogy Jézus Társaságának tagja, vagyis egy ökör. (Egyházi vicc, kikből áll Jézus Társasága.)
Késő este egyszer csak ketten maradunk a fórumon, a többiek elmennek aludni. Még vagy egy órát csevegünk. MC kedvesen ugrat. Bókol. Neki is tetszik a stílusom. De nem kérdez rá, melyik rendhez tartozom. Azt sem tudjuk, a világnak melyik pontján ül a másik. A fórum ugyan magyar nyelvű, de ez nem jelent semmit. Lehet, hogy MC többezer km-re ütögeti a billentyűket.
Nem hajlandó elárulni, hogy még odabent van, vagy már dobbantott. Lebegtet, elvicceli, szinte látom, ahogy mosolyog. Jóleső érzés vele lenni, valakivel lenni, még ha csak így, virtuálisan is. Mintha neki sem lenne ellenére. Nehezen búcsúzunk el. Tán hamarosan újra online leszünk mindketten. Vagy soha többé nem beszélgetünk. Bármi előfordulhat.
