Katának lehet valami hatodik érzéke, hogy pont a haldoklást, a halálhoz való hozzáállásunkat hozta fel témaként ebben az adásban.  De leginkább az eutanáziára csúcsosodott ki a dolog. (Persze tudom, hogy Kata és a főszerlesztője jó előre kiválasztja a témákat. Velünk is közli. Mégis megdöbbentett az egybeesés.) Nyilván mindenki azt várta, hogy majd ledarálom az Egyház hivatalos álláspontját. Szerencsére nem egyenes adásban. De a beszélgetés felvételén most közönség is volt. Ez egyfajta koncepcióváltás, a közönség még pár kérdést is feltehet.

Jó ideig nem szóltam hozzá, hagytam, hogy a négygyermekes képviselje a katolikus szenvedésfelajánlás-elméletet. Judit olyan ellenérveket sorakoztatott fel, amelyekre a  négygyermekes csak módjával tudott reagálni. Nem egy súlycsoportban van a két nő, kínos volt így az egész. A stílustanácsadó visszafogta magát, inkább nem foglalt állást egyik oldalon se, azt hangsúlyozta, hogy nagyon esetfüggő. A színésznő pedig mellébeszélt, szokása szerint. Megint nem ahhoz szólt hozzá, amihez kellett volna, hanem teljesen abszurd mondatokat puffogtatott, és saját verseiből idézett.

Kata nem hagyhatta, hogy úgy üljek ott, mint a kuka, főleg annak fényében, hogy nem szokásom háttérbe húzódni. Mikor végre szóhoz jutott (a színésznőt mindig nehéz leállítani), egyenesen nekem szegezte a kérdést. Mi az Egyház álláspontja?

Különös módon még a színésznő is befogta a száját, és rám meredt. Tán, mert akkor vette észre, hogy addig még nem próbáltam meggyőzni semmiről.

- Drága Kata, te most az Egyház álláspontját akarod hallani, vagy az enyémet? Az Egyházét Piroska (ő a négygyermekes) kifejtette már, mégpedig tökéletesen.

Piroska kissé bárgyú mosollyal díjazta az általa dicséretnek vélt mondatot.

- Ezek szerint a te álláspontod eltér az Egyházétól? - kérdezte Judit.
- Ezek szerint bizonyos pontokon igen - feleltem lakonikusan.
- Éspedig? - próbálta moderálni a beszélgetést Kata.
- Eltérhet egyáltalán? - szólt bele Piroska.
- Elvileg nem - állapítottam meg.
- Mégis eltér? - így Judit.
- Mégis - így én.

Aztán felálltam.

- Úgy hiszem, nem azért hívtak meg ebbe a műsorba, hogy a saját véleményemet hangoztassam. Jobb, ha ennyiben marad a dolog. Vágjatok ki a felvételből.

Kata egyik kolléganője utánam jött és próbált meggyőzni, hogy mondjam el mégis a véleményemet. A közönség zsibongani kezdett. A színésznő megpróbált valami épületes marhaságot magyarázni, de senki nem figyelt rá. Judit fészkelődött a fotelben, nem volt maradása, de Katát nem akarta még nehezebb helyzetbe hozni.

Leráztam a tévés nőt, és elhagytam a stúdiót. Nem mondhattam semmit, pontosan tudtam, hogy bármit mondanék, rontana a helyzeten. Nem voltam képes a hivatalos álláspontot szajkózni Emerenica miatt, de az Egyházam ellen se szónokolhattam. Nem csupán azért, mert ez súlyos következményekkel járhat rám nézve. Nincs jogom itt eljátszani a lázadó apácát. Nem azért választottak ki, nem ezt várják tőlem. Az embereket se akarom összezavarni. 

Lehet, hogy csak gyáva vagyok. Ezt nem tudom eldönteni. Néha úgy érzem, szerzetesnek lenni gyávaság. Nem kockáztatunk semmit. Valaki dönt helyettünk. Valaki úgyis megmondja, miről mit gondoljunk. Megmondja, mit együnk, mikor imádkozzunk, és mit tartsunk bűnnek. Valaki megmondja, miről ne álmodjunk, és mire ne áhítozzunk. Olyan egyszerű. Egyszerűen csak gyereknek kell lenni.

Másrészt borzalmasan nehéz. Belesajdulok, olyan nehéz. Szent Ferencnek volt igaza: egy szerzetes ne tanuljon. Maradjon csak sötét és tudatlan. Mantrázzon örökké, és ne legyen része semmiféle kényelemben. A tudás gőg. A tudás felnyitja a szemünket és lázadásra késztet. A tudás megöli az engedelmességet.