Végre leültem Angélával, hogy Csabiról beszéljek vele. Már az anyaotthonban lakik, azonnal ki kellett költöznie a szűzgarázsból, mikor kiderült a terhessége. Ha nem szervezek meg mindent előre, szépen nézett volna ki. Egyébként a kitaszított nővér sorsa ilyenkor teljes damnatio memoriae. Nem szabad többé kiejteni a nevét. Elvileg nem is köszönhetünk neki. A látogatásom újabb kilengés. Ha kiderül, nyílt lázadásnak számít.
Dolores nővér kicsit varázsolt, hogy elhelyezhesse. A tervek szerint csak később jött volna át, de végül is sikerült szállást találni neki. Berakták két másik várandós lány mellé harmadiknak. Egy eredetileg kétszemélyes kis szobába. (Remélem, a többiek nem haragudtak meg rá nagyon.) Angéla nem olyan hajszolt, mint azelőtt. És nem olyan görnyedt a háta. De változatlanul csendes, elmélázó. Ahogy MC mondja, semmilyen. Semmilyen. Még most is bánt ez a szó.
Az előtérben ülünk le beszélgetni. Kilátással a kertre. Többféle rózsa, gondosan nyít gyep. Szép itt. Angélának röviden beszámolok mindarról, amit Csabiról kiderítettem. Richárdot is megemlítem (nem fogom Ricsinek hívni, akármit mond). Angéla nagyon elsápad, amint meghallja a rendőr szót.
- Letícia nővér a rendőrséghez fordult? Úristen, ezt nem szabadott volna!
- Nem fordultam hivatalosan a rendőrséghez, a százados csak baráti szívességet tett nekem.
- Akkor sem szabadott volna. Szegény Csabi ...
Angéla a kezébe temeti az arcát. Kezd felmenni bennem a pumpa, mit sajnál ezen a Csabin? Miért védi ennyire?
- Angéla, itt nem Csabi az áldozat. Kérlek. Az engedélyed nélkül semmi nem fog történni vele, ne aggódj. De azért az nem járja, hogy ő teljesen kivonja magát minden felelősség alól.
A lány csak rázza a fejét. Várok. Valami nem kóser, azt érzem.
- Nem Csabi volt az - mondja nagyon halkan.
Olyan nagyon nem is lep meg ez a bejelentés.
- Rendben van, Angéla, akkor most légy oly jó, mondd el az igazat. A teljes sztorit.
