Kicsit rosszul vagyok. Szeretnék kimenni a mosdóba, de nincs idő. Most nem lehet. A kakaó. A fenébe, nem kellett volna kakaót innom.
Richárd zárkózott. Mintha neheztelne rám a prof miatt. De most miért? Eddig mindig örült nekem. Igaz, eddig nem feküdtem le senkivel. Ez most nagyon más helyzet. Vagy csak az előtte álló feladatra akar koncentrálni.
A gép már leszállt, az utasok a csomagjaikra várnak. Richárd felvisz az emeletre, ahonnan a csomagkiadó tér és a váróterem is jól látható. A kolumbiai apácának a madridi géppel kellett érkeznie. De két rendi ruhás nő ácsorog odalent. Nem teljesen egyforma a ruhájuk, de a szabása alapján ugyanahhoz a kongregációhoz tartoznak. Ismerős. De honnan? Háttal állnak, nem tudom megállapítani a korukat.
- Szerinted egy rendhez tartoznak? - kérdi Richárd.
- Úgy tippelem.
- Szó se volt róla, hogy többen jönnek. A fenébe. Ez bonyolítja a helyzetet.
- Kiderült már, várja-e őket valaki?
- Még nem. A várakozók között eddig nem vettünk észre apácát.
- Ez furcsa. Ilyenkor ki szoktunk menni a vendég elé.
- Lehet, hogy azt mondták nekik, hogy fogjanak egy taxit.
- Vagy minibusszal mennek.
- Vagy az ...
Közben figyelem a várótermet is. Most lép be valaki az egyik kapun. Mintha ... Nem, ez nem lehet.
- Richárd.
- Látsz valamit?
- Azt hiszem. Az ott olyan, mint Dolores nővér.
- Kicsoda?
- Tudod, a mexikói házfőnök. Akinél Angélát helyeztem el.
- Biztos? Hol? Nem látok apácát.
- Mert civilben jött. Sötétkék szoknya, fehér blúz. Most megy el a pirosruhás nő mellett.
- Látom. Szerinted a kolumbiaiak elé jött?
- Tuti. Onnan volt ismerős a rendi ruhájuk.
Richárd rádión szól az egyik kollégájának, hogy kit kell megfigyelni.
- Tudod, milyen kocsijuk van? - fordul hozzám.
- Hú ... A kocsikhoz nem értek ...
- Öreg hiba, Leti. A színe se rémlik?
- Talán fehér. Nem személyautó, inkább kisbusz.
- Mondd be a kollégának a kongregáció adatait, jó? Gyorsan lecsekkolja a rendszámot.
