Odahaza nagy a csend. Odahaza. Vagyis átmeneti szállásomon, a prof és Judit lakásában. Találtam egy internet kávézót a közelben. Állást kell találnom. Bár még hivatalosan a kolostorban vagyok státusban, és felmondani nem áll szándékomban továbbra sem. De nyilvánvaló, hogy Agapé vagy az utódja el fog bocsátani. Egyelőre valami pénzkeresési lehetőség is megtenné. Richárd megígérte, hogy próbál tolmácsmunkát szerezni. Bár vannak bejáratott emberek. Sőt, ügynökségek. Hát persze. Nem hiszem, hogy ebből rendszeres jövedelmem származna.

A disszertációmat elfelejthetem. Aligha lesz módon befejezni és megvédeni. Ha a túlélésről van szó, ez igazán luxus. Sokkal földhözragadtabbnak kell lennem. A vallások összehasonlítása nem számít. Mi hasznát venné bárki is? Most bánhatom, hogy nem valami más tudományterületet választottam. Igaz, akkor a profot se ismertem volna meg. És ma nem tartanék itt.

Igyekszem nem sokat foglalkozni vele. A proffal. Igyekszem nem felidézni azt a délutánt. De abban a lakásban, abban a szobában ez lehetetlen. Néha olyan, mintha érezném az illatát. Nem tudom, honnan jön, egyszercsak ott van. Ha becsukom a szemem, el tudom képzelni, hogy mellettem áll. Vagy mögöttem. És mindjárt átölel. Mélyen beszívom az illatát. Gyerekes dolog. Szégyellem is. De nagyon jólesik.