103. Richárd

 2010.08.02. 08:00

Igazán nem számítottam rá, de Richárd egyszercsak ott állt az ajtóban. Farmerben és pólóban. Hozott néhány dolgot. Hogy otthonosabbá tegye átmeneti szállásomat. Például egy összecsukható, akasztós szekrényt. Műanyag vázas, és fel kell verni, mint egy sátrat. Aranyos, színes, nagyon gyerekes.

Hozott egy computerasztalt és széket is. Mindent összeszerelt. Ott töltötte a délutánt. Kölcsönadta a régi laptopját. Legalább a szövegszerkesztőt tudom használni, ha netem nincs is. Kipróbáltuk, a lakásban nem működik a wifi. De van olyan kávézó a közelben, ahol igen. Így nem kell külön internetre költenem.

Azt se tudtam, hogyan köszönjem meg mindezt. Még egy teával sem tudtam megkínálni. Én nem szoktam inni, nem volt otthon. (Otthon? Ezt a fogalmat se lenne helyes használnom. De valamit mondani kell.) Csak csapvíz. És háztartási keksz.

Sose kérdeztem eddig Richárdtól, hogyan és hol él. Nős-e, van-e barátnője. Honnan származik. Most mesélt néhány dolgot. Az anyja egyedül nevelte fel. Nagyon antiklerikális volt. Richárdot részben a kamaszos lázadás vitte a szemináriumba.  Sok volt a konfliktusa az anyjával, aki minden erejével kapaszkodott belé. Aztán hirtelen, pár hét alatt elvitte a rák.

Az anyja papírjai között egy napló is volt. Richárd beleolvasott. Nem sokáig bírta. Érezte, hogy az anyja részben neki szánta, amit leírt. Sütött az egészből a keserűség. Főleg Richárd anyai nagyapjával kapcsolatban.  Merthogy az antiklerikális anya édesapja szerzetes volt. Paptanár egy neves gimnáziumban. Talán beleszeretett a nagymamába. Talán csak rövid életű fellángolás volt köztük. Mindenesetre meglett a viszony kézzel fogható eredménye. A paptanár gondolt a kilépésre, de közbejött a háború. A lányát sose ismerhette el hivatalosan. Bár igyekezett jelen lenni az életében. Olykor elvitte magához nyaralni, a vidéki plébániára, ahová helyezték. Richárd anyja irtózott ettől a helyzettől.

- Nem akartam többé pap lenni, mikor ezt elolvastam, Leti. És szöget ütött a fejembe, hogy én se bírnám örökké. A nagyanyám is szerencsétlen volt, az anyám is. Én nem akarok egyetlen nőt se tönkretenni. Se papként, se férjként.
- Voltál már nős?

Richárd fáradtan elmosolyodik.

- Egyszer próbáltam, de nem tartott sokáig. Azt hiszem, nem nekem való a házasság.

Címkék: család papság richárd

A bejegyzés trackback címe:

https://leticianover.blog.hu/api/trackback/id/tr852110589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csuri / Bariildi 2010.08.02. 12:36:36

Na, már ideje volt, hogy Ricsi is felbukkanjon újra, lehetőleg civilben...
Milyen rendes! És micsoda múlt / család!
Most akkor higgyük, hogy pusztán emberbaráti szeretetből törődik Letivel, vagy van más is a háttérben...? Remélem igen.
De olyan lassan derül ki!
És mi a Leti polgári neve, asse tudjuk még.

Csuri / Bariildi 2010.08.02. 12:41:34

jelenj meg, csiribi-csiribáááá.....

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.08.02. 13:31:42

Végre, itt van Ricsi... Remélem, még többet törődik Letivel, a törődés meg meghozza gyümölcsét...

gabor4x 2010.08.02. 21:31:08

@örömlány: Milyen gyümölcsről beszélsz már Te is? Nehogy már gyermekáldás legyen egy-kettőre. :)
(Egyébként III. Richárdról már hallotam, 103.-ról még nem. :D)
süti beállítások módosítása