Nézem, de nem látom. A profot látom ott, a mosdó mellett. Vajon megtalálta a cetlit? Vajon tud hívni? Mikor hív? Muszáj beszélnem vele.

- Leti, neked is le kellene vetkőznöd.
- Hogyan?
- Csuromvíz vagy, nem maradhatsz így.

Egy szál alsógatyában áll ott. Nincs benne szégyenérzet. Láthatólag teljesen természetesnek veszi a helyzetet.

- Átmegyek a másik szobába.
- Miért mennél? Ne menj.
- Át kell mennem. Hozok törölközőt. Neked is.
- Leti. Hadd segítsek.
- Ugyan, miben?

Miért tettetem a hülyét? Vágyom rá, hogy hozzám érjen. De nem tennék egy mozdulatot sem. És még mindig a prof jár a fejemben. Ha most hív? Lehet, hogy most fog hívni. Fel kell tudnom venni a telefont. Hátha találkozhatunk. Nem ma este, az kizárt. De holnap?

Átmegyek a másik szobába. Még ki se pakoltam rendesen. Keresgélnem kell a bőröndben. Egy törölközőt hoztam? Vagy kettőt? Kölcsön törölközők, Judittól.

Richárd nem hagyja magát lerázni. Utánam jön. Ahogy lehajolok a bőröndhöz, mögém lép. Megfogja a szoknyám cipzárját. Elkezdi lehúzni. Azonnal kéne reagálnom. Meg kellene tiltanom neki. De úgy teszek, mintha nem venném észre. Néhány pillanatig. Aztán felegyenesedem.

- Tessék, itt egy törölköző.

Richárd nem szól semmit. Elveszi a törölközőt, aztán ledobja az ágyra.

- Nekem nincs rá szükségem.

Tényleg le kellene vennem a szoknyámat, kellemetlen, ahogy rámtapad. És a blúzom is. De elképzelhetetlen, hogy Richárd előtt vetkőzzem le. Nem, ez nem lenne helyes.

- Akkor majd használom én - mondom látszólag közömbösen. - Kimegyek a fürdőszobába átöltözni.

Lehajolok a törölközőért. De nem veszem le a szemem Richárdról. Kétségtelen, hogy szép a teste. És látom, hogy kíván. Efelől semmi kétség. Mégse lenne helyes. Nem itt. És nem most. A nagyanyám régi háza nem feszélyezett volna ennyire. De ezek a szentképek. A kápolna. Vagy a prof miatt nem akarom? Hátha hív. Tudom, hogy ha a prof állna itt, nem aggályoskodnék.

Richárd nem mozdul. Nem tart vissza.

- Rendben. Ha ilyen szégyellős vagy, addig várok.

Csak akkor jut eszembe, hogy nem hoztam váltóruhát, mikor már pucéron állok a fürdőszoba közepén. A bugyim is vizes, a melltartóm is. És a törölköző se valami nagy. Épp, hogy magamra tudom tekerni. Óvatosan nyitom ki az ajtót. Félek tőle vagy inkább kívánom? Ha egy kicsit erőszakosabb lenne, nem tudnék neki ellenállni. Azt hiszem. De nem mer erőszakosabb lenni.

- Ruhát meg nem vittem be magammal - nevetek kényszeredetten.
- Minek ide ruha, Leti?
- Te tényleg azt akarod?

Richárd magához húz. Átfogja a derekamat. Görcsösen szorítom a törölközőt, nehogy leessen. Így nem tud átölelni.

- Akármennyire kislány vagy, Leti, ezt azért tudod. Pontosan tudod, hogy mit akarok. És szerintem azt is, hogy te mit akarsz.
- Én nem ...

Mégiscsak van mersze erőszakosabbnak lenni. Észre se veszem, hogy csinálja. Azt se értem, miért csókolom vissza. Nem így terveztem. A törölközőt azért még továbbra is görcsösen szorítom.

És megszólal a telefon.