Nem tudtam mit mondani a profnak Ricsiről. Magamnak se vallottam be soha, hogy akarok valamit tőle. Még most sem tudom. A Férfi a prof volt számomra. Nem Ricsi. De ezt nem mondhattam meg neki. Mint ahogy ő se mondott semmit. Arról, hogy miért nem ér hozzám. Hogy vajon csak most nem. Vagy soha többé.
Visszamentem a városba. Beszéltem Judittal a munkáról. Aztán felhívtam a konzult. Berendeltek a követségre. Gondolom, tesztelni akarták a nyelvtudásom. A konzul feleségével tárgyaltam. Kicsit zavaros volt, amit mondott. Még el kell mennem az amerikai iskolába. Hogy ott egyeztessek az irodalomtanárral. Nem tudom, mikor kezdhetek végre. Ha lesz az egészből valami. Kicsit húzzák az időt. Bizonytalankodnak.
Hazafelé bementem egy könyvesboltba. Nem vásárolni. Csak nézelődni. Mégiscsak ott a disszertáció. Érdemes megnézni, van-e valami új kiadvány a témában. Bár lehet, hogy csak könyvek között akartam lenni. Hiányoznak. Üres az a lakás. Spártaibb, mint a zárdabeli szobám. És most hűvös is.
Sétálgattam a polcok között, mikor sms-t kaptam. Azonnal nem is néztem meg. Aztán mégis. Ricsi írt.
"Felhívhatlak?"
Gyorsan válaszoltam. Olyan megkönnyebbülés volt, hogy végre megszólal. Röviden beszéltünk. Kérdezte, ráérek-e. Most azonnal. Ráértem. Leültem a könyvesbolt kávézójában egy albummal. Szórakozottan nézegettem a fotókat. Éreztem, mikor megérkezett. Nem láttam, mert nem néztem fel. De éreztem. Leült az asztalomhoz.
Ha arra gondolok, milyen öltözékben láttam legutóbb. És mire készültünk. A száját nézem. A kezét. Egy ideig nem szólunk egymáshoz. Kéri a kezem.
- Hülye voltam, Leti. Ne haragudj. Adta magát az alkalom. Nem bírtam ellenállni. Megkívántalak. Ittam is előtte. Hiszen tudod. Nem kellett volna. Nem így. Te még nem vagy kész erre.
- Én is sajnálom, hogy hagytalak úgy elmenni. Féltem, hogy valami bajod esik. Ha autóba szállsz.
- Á, csak a kempingig mentem. Aztán kialudtam magam.
- Örülök, hogy jelentkeztél. Mi van a barátnőddel? A lakásával?
- Alakul. Már majdnem kész.
- Akkor visszaköltözik majd?
- Vissza. Muszáj lesz neki. Szakítottunk.
