Egyelőre nem megyünk sehová, ez biztos. Különben fel sem merült komolyan. Rengeteg a munkánk, és nem igazán passzol egymáshoz az időbeosztásunk. Csak este tudunk együtt lenni néhány órát, olyankor megnézünk egy filmet, és én esem be az ágyba. Olykor a film végéig sem bírom. De nem érzem, hogy megterhelő lenne. Napközben van szabadidőm, múltkor még a profhoz is be tudtam nézni a tanszékre. Vajon milyen szolgálatokat tesz mostanában az a zöld heverő? Nem kérdem, mert nem is akarom tudni. Csak sejtem, hogy a műtét óta visszatért a régi prof. A munkába is belejött, bár még mindig nem olyan lelkesedéssel csinálja, mint azelőtt. 

- Azelőtt mindig új projekteken törtem a fejem. Most már rágondolni is fárasztó, hogy valami újba kezdjek. Inkább kiosztom a feladatokat, és ellenőrzöm, ki mennyit csinált meg belőle. Lehet, hogy a cigarettatilalom miatt van. Nem gyújthatok rá az irodában. Ki kell mennem az egyetem elé, az utcára. Nem, még egy dohányzó sarok sincs. Tudod, mennyi időt veszítek azzal, ha kimegyek? Fél óra, alaphangon. De leszokni azért nem fogok. Na, abból nem esznek. Ha leszokom, az az én döntésem lesz. Viszont sokkal kevesebbet szívok, ez igaz. 

Deák úrral jókat beszélgetek az órákon. És órán kívül is csevegünk, ha ráérek. Eszembe jutott, milyen volt, mikor még Ricsivel csevegtem így. Akkor MC-nek hívtam. És még sose láttam. Jó felidézni ezt az időszakot. A kezdeteket.