Megint tévés nap volt. De most nem élő adás, szerencsére. Ahhoz idegek kellenek. Persze a felvételhez is, ha valami nagyon rosszul sül el, elismételtetik. A négygyermekes rossz passzban van. Különben se egy nagyon attraktív valaki, de ma igazán pocsékul nézett ki, amikor beült a sminkeshez. Az meg hiába próbálta felvidítani. Egyébként nekem elújságolta (persze a sminkes, nem az anya), hogy sikerült rendi ruhát kölcsönöznie, de nem olyan modernet, mint az enyém. Úgyis jobban tetszenek neki a régi, nagy, nehéz göncök. Úgyhogy már elő is adott valami műsorszámot apácaként.
A pénzről volt szó, kinek milyen a viszonya hozzá, hogyan spórol, mire költ, én a szegénységi fogadalomról beszéltem. Nyilván nem említettem meg, hogy olykor mennyire kellene egy kis pénz. Lehet, hogy nemsokára nem is kevés. A matekos Judit megint brillírozott, imádom azt a csajt hallgatni, teljesen más perspektívába helyez mindent, rendszerábrák vannak a fejében, nem a szokásos katyvasz. Csak az bosszant, hogy szerintem a legtöbben nem képesek követni.
A négygyerekes is elmondta a magáét, persze Kata alaposan belement a nagycsaládos problematikába, hogy min lehet spórolni, meg ilyenek, bár spéci ez a nagycsalád nem nagyon szorul rá. A mindeneket fenntartó és eltartó apa meglehetősen jól keres. Egy ponton a négygyermekes nő megbillent. Elsírta magát. Bevallotta, hogy az a nagycsaládos mintaférj, akire mindenki felnéz, alig jár haza, nem törődik a gyerekekkel, és szeretője van, már évek óta. A szent család imidzs csak homlokzat.
Kata persze megállította a felvételt, én meg kikísértem a négygyermekest. (Mindenki azt várta, hogy én vigasztaljam. Pedig az ő élethelyzetét én ismerhetem legkevésbé.) A stílustanácsadó beszélt még egy ideig, de azt már nem hallottam. A családanya zokogott a vállamon, és egyre kérdezte, hogy mit csináljon, mit csináljon. Fogalmam sincs. Az a baj, hogy még csak nem is tudtam igazán sajnálni. Keményszívű lennék? Zavarba hoz, ha valaki ennyire elengedi magát, igen. És olyan kellemetlen, ha nem tehetek semmit. Persze igyekeztem együttérző lenni, hebegtem valamit. Lehet, hogy elég lett volna átölelni azt a szegény nőt. De képtelen voltam rá.