Újabb veszteséget könyvelhetünk el. Nem halt meg senki, szerencsére, de a novícialétszámunk ismét kettőre csökken. Pedig olyan nehezen szedtük össze ezt a hármat, és annyira régen nem volt ilyen tömeg a novíciák traktusában. De a novícia mostanság fogyóeszköz.
Egyelőre csak én tudok róla, az említett novícia, Angéla, ugyanis hozzám fordult a gondjával. Arról szó sem lehet, hogy lebeszéljem a távozásról, ugyanis gyereket vár. Nem csoda, hogy nem mert odaállni Benedicta vagy Agapé elé. Állítása szerint a negyedik hónapban van, pontosan tudja, hiszen egyetlen alkalommal vétett a tisztasági ígérete ellen. Pechjére mindjárt teherbe is esett.
Angéla a fogyatékosok táborában teljesített szolgálatot az úgynevezett síszünetben, a konyhán segített be. Ott ismerkedett meg az egyházi gimis Csabival. Arra a kérdésemre, hogy Csabi hány éves, nem kaptam választ. Lehet, hogy nincs több tizenötnél. Angéla egyébként huszonegy.
Nem hajlandó megmondani, hogy akarta-e az aktust, vagy Csabi megerőszakolta. De Csabi nem tudhat a terhességéről. Megígértette velem, hogy nem mondom el senkinek, ki a gyerek apja. Sem a novíciamesternőnek, sem Agapénak.
Egyelőre a terhességéről is hallgatnom kell. Ugyanakkor el kell vinnem nőgyógyászhoz. Retteg a vizsgálattól, főleg férfi orvoshoz nem hajlandó menni. Beajánlom a sajátomhoz, egy kedves nőhöz, aki nagyon óvatos, és kellemetlen kérdéseket sem fog feltenni. Angéla megkért, hogy segítsek anyaotthont találni, mert nincs hová mennie. Azért menekült el otthonról tizennégy évesen, mert a mostohaapja zaklatta.
Hát, ennyit a hivatástudatról.