Még fel sem fogtam, hogy Emerencia elment. Lepedőben vitték ki, tiszta fehér hálóingben.  A halottkém magas, Ady-arcú férfi volt. Régimódias kalapot forgatott a kezében. Azt mondta, sokan meghalnak ezekben a napokban. Belegondoltam, milyen munka lehet ez, egyik halottas házból a másikba. Szomorúnak látszani, ha nem vagy az. Nem lehetsz örökké szomorú. Hozzászoksz a halálhoz. Banálissá válik. De a gyászolókkal való találkozás nehéz. Az Ady-arcú értett hozzá. Kicsit beszélgetett. Tapintatos volt.

Nem tudtam sírni. Lehet, hogy majd később. Most még nem érzékelem az egésznek a súlyát. A test, amelyet kicipeltek az esőbe, számomra már nem Emerenciát jelentette. Utána nagy csönd lett. Beültem a kápolnába. Nem imádkoztam. Csak néztem a színes ablakokat. És hallgattam a vízcseppek kopogását. Ilyen napon szeretnék meghalni én is.

Ebben a gyászos kábultságban robbant ki a botrány.

Klára rájött, hogy miért kímélem Angélát. Gondolom, már régebben gyanakodott valamire, csak a terhességet nem tudta elhinni. Most viszont egyenest Agapéhoz ment hatalmas felfedezésével. Alattomos jószág ez a Klára, nem tetszik nekem.

Agapé elég nyugodt maradt, de elővette rendkívül hűvös, tartózkodó énjét. Meg persze magához rendelt bennünket (Benedictát, Albertinát meg engem).

- Ki tudott erről terhességről? - tette fel a kérdést, és egyenest rám nézett.

Csend.

- Letícia, jelentkezel magadtól, vagy arra vársz, hogy írásos kérvényt nyújtsak be?
- Rendben, Agapé, úgyis tudod, hogy tudtam róla.
- Én tudom, de a többiek nem. Ha jól gondolom.

A másik kettő buzgón biztosította arról, hogy fogalmuk sem volt, és fel vannak háborodva, az én viselkedésemen is.

- Gondolom, teljesen felesleges, de azért megkérdezem: miért nem tájékoztattál a dologról, Letícia? - tette fel a kérdést Agapé.
- Ugyanazért, amiért Anzelm atya se tájékoztatott.
- Ő is tudott róla? - szörnyülködött Benedicta.
- Úgy sejtem, a gyónás szentségében Angéla bizonyosan megvallotta neki - magyarázta Albertina.
- Az más - jelentette ki Agapé. - Te nem vagy pap.
- Nem vagyok pap, viszont titoktartást ígértem neki.
- Ez nem így működik, Letícia, nagyon jól tudod. Te az elöljáródnak tartozol lojalitással, nem egy kis novíciának, aki az első adandó alkalommal felcsináltatja magát.

Albertina feje elvörösödött. Nem szokás így beszélni a kolostorban. Benedicta csak bólogatott.

- Lehet, hogy megerőszakolták - mondtam halkan.
- Ugyan már, ki erőszakolta volna meg?
- Ezt nem mondhatom el.
- Mi? Mi az, hogy nem mondhatod el?

Agapé magából kikelve üvöltött és rácsapott az asztalra.

- Azonnal elmondasz mindent, amit tudsz. Ez parancs.

Bennem is felment a pumpa, de elszámoltam tízig, mielőtt megszólaltam volna.

- Nem tudok semmi biztosat. Utána akartam járni, de nem volt rá lehetőségem. Nem vádolhatok meg senkit bizonyítékok nélkül. Angéla nem hajlandó egyértelműen nyilatkozni.
- Megint mellébeszélsz, Letícia.
- Rendben - mondtam rövid gondolkodás után. Angélát így is, úgy is kihajítják a kolostorból, tehát nincs sok vesztenivalója. Elmeséltem, amit tudtam, csak a fiú identitását nem fedtem fel.