Álmodom. Németországban vagyok, Juannal. A kollégiumi szobájában. Egész tágas szoba, kicsit lepusztult, ócska rongyszőnyeg a padlón, egyszemélyes ágy a fal mellett. Asztal, két székkel. Teát iszunk. Először vagyok nála. Szűk pulcsi van rajtam, még emlékszem a színére, ibolyakék.                                                                   

Juan mosolyog és folyamatosan beszél. Németül, erős akcentussal. Olykor alig értem, vissza kell kérdeznem. A német tanfolyamon ismerkedtünk meg. Előveszi a gitárját, leül az ágyra, énekel. Cielito lindo. Akkor még nem értem, miről szól a dal, de lefordíttatom vele. Szép egecském, szó szerint. De tulajdonképp drágám. Mi cielo, édesem. Küszköd a fordítással. Ay, ay, ay, ay, canta y no llores, dalolj, ne sírjál. Nevetünk. Szépek a fogai. Szép srác, egyébként is, valamennyi indián beütéssel, ha nem is túl sokkal. Annyira egzotikus, idegen, izgalmas. Én is egzotikus és izgalmas vagyok neki.

Visszaülünk az asztalhoz, a tea már kihűlt, mégis újra töltünk. Pisilnem kell, de ez egy fiúkollégium. Kicsit zavarban vagyok, nem is merek szólni. Juan udvarol. Elég határozottan és rámenősen, mégis azt hiszem, csak félreértem, hisz tudja, hogy apácának készülök. Biztos pusztán barátságból hívott meg. Komolyan így gondolom, ha utólag nem is értem, hogy gondolhattam akkor így.

Aztán kijelenti, hogy egy percig se hiszi, ha apáca leszek, meg egyáltalán, hogy szűz vagyok. Egy szűznek nem ilyen formájú a melle. És a kezével a levegőbe rajzol, de majdnem simogat. Megdöbbenek, senki nem beszélt még a mellemről, és senki nem tette ilyen közel a kezét. Milyen formájú egy szűz melle Mexikóban?

Nagyon kell pisilnem. Fel kéne ébrednem, és kimennem a WC-re. De Juan elkezd simogatni. Fáj, annyira kívánom. Ébredj fel. Ébredj fel. Nem akarok elbúcsúzni Juantól. Olyan rég nem láttam. Annyira hiányzik. Annyira hiányzik, hogy megsimogasson.

Könnyek között és felajzva ébredek.