Doloresnek nem volt ideje körbevinni a kolumbiai nővéreket Pesten. Richárd felajánlotta, hogy majd mi megtesszük. Ő vállalja a sofőr szerepét, én meg legyek idegenvezető. Még örültem is a programnak. Szeretek idegeneket kalauzolni, főleg, ha nem nekem kell eljuttatni őket a-ból b-be. A közlekedés része nem az erősségem.
Richárd érzi az autót. Valósággal a teste részévé válik, azt hiszem. Persze azonnal átvette a csoport tulajdonképpeni vezetését is. Amíg a kolumbiaiakra vártunk a kocsiban, előadta, szerinte merre menjünk, mit nézzünk meg. Vár, Gellérthegy, Vámház körúti csarnok, Bazilika, Hősök tere. Azt hittem, fárasztó lesz, de valahogy mégse volt az. Richárd rengeteget beszélt, sokszor csak fordítanom kellett. Elképesztő dolgokat tud a városról.
Olykor két csoportra szakadtunk, Richárd a generális anyának udvarolt, nekem meghagyta az unokahúgát, Pilar nővért, barátkozzam csak össze vele. Hátha elejt valami megjegyzést a szállítmányról. Mivel Richárd nem tudott vele közvetlenül kommunikálni, vagy csak nehézkesen, ezt inkább rám hagyta. De Pilar nővér nem beszélt semmilyen szállítmányról. Érdekes módon a FARC-ról sem akart. Pedig nagy hír volt a napokban, hogy sok éve raboskodó túszokat szabadított ki a rendőrség a gerillák fogságából. Ő nem foglalkozik politikával, mondta.
Mintha kicsit neheztelt volna azért, hogy Richárd folyton a nagynénjével társalog. A Vámház körúti csarnokban ebédeltünk. A generális anyának tetszett meg az egyik kifőzde. Így azonban nyugodtan nem lehetett beszélgetni. Voltak körülöttünk mások is, akik spanyolul karattyoltak. Átszóltak az asztalhoz. Mintha régi ismerősök lennének.
A Bazilikában váltottam néhány szót Richárddal kettesben. A nővérek előre mentek imádkozni. Valahogy eszembe jutott, hogy megkérdezzem, hisz-e még egyáltalán. Megrázta a fejét.
- Jó ideje nem tudom már, miben higgyek. Hát te, Leti? Tudod még?
- Én sem tudom. Kicsit irigylem azokat, akiknek nincsenek kételyeik. Számukra minden egyszerű.
- Nem olyan biztos az - felelte Richárd, és könnyedén megsimogatta a karom.
Mikor visszamentünk a rendházba, Dolores azzal fogadott, hogy Angéla el akar menni. Fél, mióta meglátta Colost a kertben. Pedig az atya még csak nem is köszönt neki. Én nem láttam az arcát, csak Angéla. És biztos benne, hogy észrevette. Állítólag nagyon furcsán nézett rá. Hátha ártani akar valahogy. Most tudja, hogy terhes, tudja, hogy hol lakik.
Richárd a maga józanságával próbált Angéla lelkére beszélni. Colosnak nem áll érdekében kockáztatni. Főleg, mert a lány nem tett ellene feljelentést. Ha egy DNS vizsgálattal bizonyítható is lesz az apasága, nagy baja nem eshet belőle. Láttuk, hogy megy ez. Legfeljebb áthelyezik máshová, hogy ne legyen szem előtt. Remélem, igaza van. Egy kicsit én is tartok Colostól.