Először látom Juditot, mióta elbúcsúztunk a nyaralás előtt. Két teli zsákkal érkezik. Nem tudom, miket hozott. Csak betessékelem. Kicsit elfogódottan. Megkínálom egy teával. Jól jön ebben a hűvösben.

- Ugye nem haragszol meg, Leti, de hoztam néhány ruhát. Rám már nem jönnek fel, de neked jók lehetnek. Persze, ha nem akarod, felejtsük el. Van, aki irtózik a használt ruhától. Én megértem.
- Nem, dehogy, én nem irtózom. Hogy jut ez eszedbe? Nagyon köszönöm. Tényleg kedves tőled.
- Tudod, volt már olyan, hogy a gyerekek kinőtt ruháit megpróbáltam odaadni  egy szegényebb családnak. Fel voltak háborodva. Persze, leadhatom valamilyen jótékonysági intézménynél is. De hátha jó neked valami. És tetszik. Egyforma magasak lehetünk.
- Biztos lesz olyan, ami tetszik. Mindig tetszett a stílusod. Ahogy öltözöl.
- Jé, tényleg? De jó!

Aztán persze eszembe jut, hogy milyen lesz a profnak, ha a felesége régi ruháiban lát. Majd vigyázok, hogy ne ilyeneket vegyek fel, ha vele találkozom.

- Gyere, nézzük át. Ami nem tetszik, azt mindjárt vissza is viszem, hogy ne foglalja a helyet.

Pakolgatunk, Judit ragaszkodik hozzá, hogy mindent próbáljak fel. Elvonulok, átöltözöm, visszajövök. Véleményt mond. Ez jól áll. Az nem annyira. A színeink mások. De a legtöbb ruha nem kerül vissza a zsákba. Kérdez a munkáról, még semmi új. Jártam az amerikai iskolában, alaposan megvárakoztattak. Azt hittem, már megfeledkeztek rólam. Aztán mégsem. Az angol irodalom tanára se nagyon tudja, mit kéne csinálnom. Dolgozzak ki valami tantervet. Keressek tananyagokat a neten. Meg hasonlók. Csupa homály. A kislányt még mindig nem láttam. Olykor úgy érzem, nem lesz ebből semmi. Pedig hogy örülnék neki.

- Még a tanév elején járunk. Tudod, hogy van ez. Lassan rázódnak bele az emberek. És az a srác? Hogy is hívják? Richárd? Mi van vele? Találkoztok?

Mit mesélhetnék Juditnak Ricsiről? Még azt sem tudom, a foglalkozását megmondatom-e. Ezt meg kell kérdeznem tőle. Nem akarom veszélybe sodorni.

- Csak barátok vagyunk - válaszolom.
- Ezt ő mondta? Vagy te feltételezed?
- Most ebben egyeztünk meg.
- Mert próbálkozott?

Mit mondjak el? Mit nem szabad? Olyan jó lenne megbeszélni, hogy miket gondolhat egy Ricsi-féle férfi. De pont Judittal?

- Félig-meddig visszautasítottam. Nem teljesen. De megsértődött. Elrohant. Aztán bocsánatot kért. Hogy egyáltalán megpróbálta.
- Szerinted mit akar?
- Nem tudom. Állítólag megkívánt.
- Ennyi? Nem hiszem, hogy csupán erről van szó. Ahogy rádnézett múltkor. Á, nem.
- Hogy nézett rám?
- Nem veszed észre, ha valaki el van olvadva tőled, Leti?
- Elolvadva, Ricsi? Á, ő nem képes ilyesmire. Sokkal keményebb.
- Attól még szerethet valakit. Egyébként nem látszott keménynek.
- Biztos tud szeretni. Valakit. Azt nem tudom, hogy kit. A barátnőjét elvileg már nem.
- Szóval, van barátnője.
- Egyelőre igen.
- Egyelőre?
- Azt mondta, szakított vele. De még együtt élnek.
- Ez azért furcsa.
- A lány lakását felújítják. Aztán hazaköltözik.
- Te nem hiszed, hogy szakítottak? Ezért utasítottad vissza?
- Nem. Nem tudom.
- Túl korainak tartod, hogy barátod legyen?
- Nem, vagyis nem tudom.
- Nagyon határozott vagy ám.

Ezen nevetünk. Kicsit túl sok a nem tudom. Tudom.