Valóban itt lenne az ideje az albérlet-keresésnek. Bár még van egy hónapom. De ez a hónap szinte nem is létezik. Ráérni nem nagyon fogok ilyesmire. Ha csak arra gondolok, hogy megint új emberekhez kell hozzászoknom, elmegy tőle a kedvem. Jó lenne olyan szállást találni, ahol nem…

Gyönyörű parkba visz. Árnyékos terasz, vízpart, gyerekek játszanak a fűben. Korai vacsora. Mosolygós, józan, baráti hangulat. Talán a gyerekek jelenléte teszi, de rákérdez. Vajon Ricsivel tervezünk-e családot. Egyáltalán volt-e szó róla. Először nem akarok beszélni a…

Alig írom le, hogy a prof ritkán hív, felhív három nap egymás után. Valami miatt most van kedve beszélgetni. Sőt. Találkozni is. Nem tudom, jól tettem-e, hogy beleegyeztem. Máskor eszembe se jutott volna ezen gondolkodni. De amit Ricsi kérdezett, és ahogy kérdezte, azt nem tudom…

Eltolódnak a hangsúlyok. A körülöttem lévő férfiak más arcukat mutatják. Különös időbeli egybeesés. Mintha mindez összefüggne. Colos vallomása. A prof kórházba kerülése, műtéte és lábadozása. De főként az idegenség, amellyel most a saját életét szemléli. Aztán…

Amikor terveztük ezt az utat, nem is néztünk utána, hogy pont nagyhétre és húsvétra esik majd. Nem tudom, hogy lehettem ilyen figyelmetlen. Persze akkor nem ez volt a fő gondom. De most itt vagyunk. És Ricsi azzal érkezett, hogy ő egyetlen templomot se akar látni belülről. Nagyhéten.…

Zsong a fejem. Napok óta három nyelv között ugrálok, igaz, németre nem kell tolmácsolnom. Az valóban túlzás lenne. De Ruppert atyával persze németül társalgok. Az egyik este hosszabban beszélgettünk. Szakállt növesztett, kissé megöregedett, és kenetteljesebb lett. Mintha…

Miért pont ott találkoznak? Miért abban a lakásban? A nő nem akar egyedül odamenni. De el kell hoznia néhány dolgot, amit otthagytak. Túlságosan fájna neki, ha egyedül menne. Ezt mondja. Lehet, hogy így van. De mégis hazugnak érzem. Meg sem lep, hogy hasonlít Riára. Nem ő, de az a…

Babyface és családja. Mindeddig nem találkoztam a gyerekeikkel. Mindig a nagyszülőknél voltak, ha meghívtak bennünket. Ez az első alkalom, hogy látom őket. Nem annyira kicsik már, három és öt évesek. A nagyobb kislány, a kisebb fiú. A lány, Julcsi, lyukat beszél a hasunkba.…

Látom rajtuk, hogy ismerik egymást. Nem csak látásból. Inkább hallomásból. De talán még soha nem beszéltek egymással. És most sem akarnak. Vagy inkább csak Ricsi nem akar? A prof, mint mindig, barátságos. Igazán nem tudom, bemutassam-e őket egymásnak. Hiszen ez felesleges. Inkább…

Most már biztos. A munkám megszűnt. Végre hivatalosan is közölték velem. A konzult idő előtt visszarendelték. Az okát nem mondják, semmi közöm hozzá. A követségi titkár udvariasan megkérdi, tartozik-e nekem még a konzul úr. Nem, válaszolom. Ezzel vége is a beszélgetésnek.…

Ricsit igazából nagyon nehéz kiengesztelni. Nem volt nekem elég a munka miatti szorongás. Most még miatta is aggódom. Valóban megsértődött. Ilyenkor nem szól egy szót sem. Kénytelen voltam eljönni tőle. Nem bírtam elviselni, hogy átnéz rajtam. Nem igazi összeveszés ez. Csak…

Aztán kiderült, miért jutott az eszébe az a dosszié. Összefutott Riával Párizsban. Pontosabban ugyanazzal a járattal jöttek haza. És elég sok órát töltöttek el a reptéren kettesben. Persze nem igazán kettesben. Nagy zűrzavar és tömeg volt azon a reptéren. Ria rosszul érezte…

Nem esett jól, hogy alig néhány perccel szeretkezés után Ria dossziéjával foglalkozik. Hogy egyáltalán eszébe jut a volt barátnője. Pedig még nekem is eszembe jutott. A hajgumi miatt. De, hogy neki miért? Persze ismerem az asszociációk futótűzhöz hasonlító láncolatát. Ha…

Kolostorbéli Advent. A benti élet legszebb időszaka volt évről évre. Szerettem azt a hangulatot, azokat az énekeket. A készülődés izgalmát. Persze nem hasonlítható a gyerekek izgalmához. Egészen más. Ártatlan-e vagy sem, már nem tudom eldönteni. Várunk valamit. Nem pénzért…

Tudtam, hogy bosszús lesz. De majd igyekszik uralkodni magán. És úgy tenni, mintha nem is csodálkozna. Minden eshetőségre fel kell készülni. És  rögtönzési tehetségét épp eleget fejlesztette. Ez is csak egy szerepjáték. Lehet, hogy egyenest kihívásnak tekinti. Bár…

Ria hamar összeszedi magát. Elnézést kér azért a néhány rosszízű megjegyzéséért. De nem volt erre felkészülve. És napok óta rossz a kedve. Nem szabadott volna eljönnie. Pont aznap főleg nem. Csak véget akart már vetni a történetnek. És amíg van ürügye felmenni Ricsihez,…

Minden ismerős már. De másképp nézek a tárgyakra. Vagy talán rájuk se nézek. Nem feszengek. Nem próbálok viselkedni. Mintha vízben járnék. Rábízom magam a hullámzásra. Ricsi feltesz valami zenét. Megkérdezi, ismerem-e. De nem ismerem. Ilyen zenét ritkán hallgattunk. Majd…

Megint Ricsi hív. Ezúttal józanul. Nagyon is józanul. Találkozzunk, beszéljünk. Nem fog hozzám nyúlni, ígéri. Nem rohan le, és nem iszik. Csak hadd láthasson. Ha még hajlandó vagyok ránézni. Persze, hogy hajlandó vagyok. Eljön értem autóval. Rendben, jöjjön. Az úton egész…

Úgy éreztem, akár még rendezhetném is a soraimat. Még lehetnék jó keresztény. Esetleg. Most halálos bűnben élek. Ott volt a prof. Aztán Ricsi. Mindezt nem szabadna. Ricsi legalább független. De akkor sem szabadna. Csak, ha összeházasodnánk. Erre viszont semmi esélyem. Ricsi…

Nem tudtam, mikor ér majd rá Ricsi. A költözést viszont le akartam bonyolítani. Így az általa hozott bútorokat egyelőre a profék lakásában hagytam. Az albérleti, 8 négyzetméteres félszobába nem fért volna be semmi. És nem is volt szükségem semmire. Ágy, kisasztal, szék,…

Nem bírom ki, hogy hazafelé ne menjek be még egyszer a kávéházba. Későre jár. A kávézó tele, vágni lehet a füstöt. Mi lesz, ha egyszer tényleg betiltják a dohányzást a szórakozóhelyeken? A zene hangos. Mindenütt fiatalok. Fiatalabbak, mint én. Sose jártam ilyen helyekre. Most…

Valamikor csak hazavergődtem. Haza, illetve átmeneti szállásomra. Amelyet nemsokára elhagyok. De a kórházból kijövet úgy éreztem, gyalogolnom kell. Bármilyen hideg, csípős az idő. Beültem egy kávézóba. Onnan írtam Ricsinek egy sms-t. "Megszületett, minden rendben. Kislány.…

Angéla nem is engem riasztott, hanem Juditot. Valamiben nyilván megegyeztek. Csak velem még nem közölték. Judit hívott engem. Ő már a kórházban van. Ugyanaz a folyosói jelenet. Nem engedik be. De Angéla ezúttal bent marad. Ma talán meg is szül. Nem kérdem, ki legyen ott a…

Nem merem felébreszteni. Sokáig nézem. Most védtelen. Magába zárt. Mindig az az érzésem, hogy tele van titkokkal. Nem csak a munkája miatt. Ott érzem a nőket, akikkel valaha dolga volt. Vagy van. Lehet, hogy most is több nő kering körülötte. És puszta véletlen, hogy épp én…

Pillanat, amelyet szeretnék megtartani. Újra- és újraélni. Visszapörgetni, levetíteni. Pedig épp abban áll a varázsa, hogy lehetetlen elhúzni. Intenzív, időtlen. Mégis alig pár másodperc. Nem állom a tekintetét. Kicsit csúfondáros, vágyakozó, mosolygós. Vagy csak ezt látom…