Zsong a fejem. Napok óta három nyelv között ugrálok, igaz, németre nem kell tolmácsolnom. Az valóban túlzás lenne. De Ruppert atyával persze németül társalgok. Az egyik este hosszabban beszélgettünk. Szakállt növesztett, kissé megöregedett, és kenetteljesebb lett. Mintha kevésbé volna őszinte. Vagy csak én változtam annyit, hogy már nem érzem őszintének, amit mond?

Elmeséltem neki az álmomat. Szerinte csak a saját bizonytalanságom kivetüléséről van szó. Nem is Ricsire vagyok féltékeny. Hanem ürügyet keresek a szakításra. Mert igazából nem akarok "odakint, a világban" élni. (Pedig nekem ez már idebent. A világban.) Szerinte visszavágyom a rendbe. Én meg nem hiszem. Nem vágyom már vissza. Vagy csak egészen halványan. Sokkal jobban vágyom Ricsire, mint a rendi életre. Bár nem tudom, mi lesz, ha mégiscsak megcsalt. Vagy nem csalt meg, de fog. Még nem is ez lenne a legnagyobb baj. Mi lesz, ha már nem szeret? Ha talál valakit, vagy máris talált, aki érdekesebb nálam? Akkor mi lesz?

Nem tudom, egyáltalán szóba hozzam-e neki a nőt. Az álmomat nem, mert azt csak kinevetné. Viszont megkérdezhetném, találkozott-e vele. Nem biztos, hogy azonnal tud dönteni, érdemes-e letagadnia. A hihető hazugságra ki van képezve. De ebben az esetben nem biztos, hogy egy másodperc alatt el tudja dönteni, hazudjon-e vagy sem. Bár miért is ne tudná. Vagy miért is ne mondhatná meg az igazat. Az álmom vonatkozhat a jövőre is. Vagy jelenthet teljesen mást is, mint gondolom. De Ruppert atya megfejtése nem látszik valószínűnek.

Ha őszinte akarok lenni Ricsivel, meg kell mondanom, hogy féltékeny vagyok rá. Most úgy megrohant ez az érzés. Nem azért, mert távol van. Inkább azért,  amit beleképzeltem ebbe a nőbe. Nem tudom, honnan jön a sejtés. Csak ott van, valahol mélyen.

Különös. Mintha azt reméltem volna, hogy Ruppert atyával megint közel kerülünk egymáshoz. És csalódnom kellett. Az a jóleső izgalom, ami azelőtt betöltött, ha vele voltam, már nincs sehol. Túl kevés lett mostanra ez a fajta ártatlan borzongás. Nem elég intenzív, és nincs benne testiség. Ez persze örvendetes. Mégis csalódtam egy kicsit. Bolond vagyok.