186. Koncert

 2011.02.11. 08:00

Most már biztos. A munkám megszűnt. Végre hivatalosan is közölték velem. A konzult idő előtt visszarendelték. Az okát nem mondják, semmi közöm hozzá. A követségi titkár udvariasan megkérdi, tartozik-e nekem még a konzul úr. Nem, válaszolom. Ezzel vége is a beszélgetésnek. Nézek magam elé. Ha ezt megírom Ricsinek, csak válaszol. Ennyire nem haragudhat rám. Elkezdem írni a levelet. De nem küldöm el. Irigylem két héttel korábbi önmagamat. Akkor még azt hittem, lesz munkám. És van valakim. Van még valakim?

Álláshirdetéseket böngészek. Nem találok szinte semmi használhatót. De folytatom. Ismerősöknek írandó körlevelet fogalmazok. Csak nincs valami sok ismerősöm. A legtöbb egyházi személy. Félig-meddig árulónak néznek, úgy sejtem. Néhány embertől nem szívesen kérnék még ennyi szívességet sem. Hogy ha tud valami lehetőségről, jelezze. A címek között ott van Colosé is. Gyorsan törlöm.

Délután hatkor jön egy sms. Ricsitől. Remeg a gyomrom. Vajon most mit ír? Alig várom, hogy a telefon megnyissa az üzenetet. "Ugye nem felejtetted el a koncertet? A jegyeket kinyomtattam. 3/4 7h, Müpa, főbejárat. Csinos légy! Figyelj a harisnyádra. R"

Hatalmas megkönnyebbülés. Mosolygok. Hogy figyeljek a harisnyámra. Tipikus. Egyszer képes voltam szakadt harisnyában megjelenni, mikor találkoztunk. Én észre se vettem. Ő is csak sokkal később mondta. Ekkor és ekkor szakadt harisnyában voltál. Azóta mindig emlegeti. A koncertről teljesen megfeledkeztem. És a Müpa nagyon messze van az albérlettől. Rohanás. Ruhakeresés. Nem vasaltam ki ezt se. Azt se. Mit vegyek fel? Semmire nincs idő. Végül a szokásos fekete szoknya, fekete blúz. Kék kardigán. Harisnya. Taxit kell hívnom. Most, amikor fontos lenne, hogy spóroljak. Pont most. Az első taxis társaságnál nem veszik fel. Megy az idő. Másik telefonszám. Végre sikerül megrendelnem a taxit.

Épp, hogy odaérek időben. Ricsi a főbejáratnál vár. Nézi az óráját.

- Nem válaszoltál. Azt hittem, nem jössz. Majdnem eladtam a jegyedet.

Mosolyog. Szeretném megcsókolni.

- Ne haragudj, úgy rohantam, hogy elfelejtettem válaszolni.
- Csinos vagy - mondja, ahogy megyünk a lépcsőkön felfelé. - De már megint szakadt a harisnyád.
- Nem, az nem lehet ...

Megállok, felemelem a lábam, hogy megnézzem.

- Csak vicceltem. Semmi baja a harisnyádnak, Panni. Tényleg semmi baja ...

Így akarja tudtomra adni, hogy szent a béke? Ha haragudna, nem ugratna. Kisebb tumultus a ruhatárnál. Valakibe beleütközöm, elnézést kérek. Nem nézek az arcába, ezért meglep, hogy megszólít.

- Panni, te itt? Nem is tudtam, hogy egyezik a zenei ízlésünk.

Címkék: koncert munkanélküliség ricsi

A bejegyzés trackback címe:

https://leticianover.blog.hu/api/trackback/id/tr582642053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása