Nem bírom ki, hogy hazafelé ne menjek be még egyszer a kávéházba. Későre jár. A kávézó tele, vágni lehet a füstöt. Mi lesz, ha egyszer tényleg betiltják a dohányzást a szórakozóhelyeken? A zene hangos. Mindenütt fiatalok. Fiatalabbak, mint én. Sose jártam ilyen helyekre. Most úgy érzem, kár. Lehet, hogy kellett volna. Ezt is, mint sokminden mást.
Kinyitom a postafiókomat. Szinte biztosra veszem, hogy Ricsi nem írt. Ha valamire nagyon vágyom, nem szokott bekövetkezni. Lassú a gép, tűkön ülök. Aztán nagyot dobban a szívem. Mégis válaszolt.
"Drága Annipannim, ne haragudj az eltűnésért. Nagyon bánt, amit tegnap műveltem veled. Aztán egész nap hajtottam. Meghalni se volt időm. Épp csak hazaugrottam lezuhanyozni meg átöltözni. Megyek vissza a melóba. Nem tudom, mikor találkozhatunk. Csak remélem, hogy nem vagy dühös rám. Olyan távolságtartóan írtál. Hűvösen. Tehát mégis haragszol? Szeretném jóvátenni. Nagyon szeretném. Hiányzol, kedves. Hívlak, ha lehet. R"
Hát mégis, mégis. Ő le meri írni, hogy hiányzom neki. Lehet, hogy attól félt, valóban dühös vagyok? Ezért nem jelentkezett? Vagy ez csak szöveg? Legszívesebben nagyon kedvesen válaszolnék. Legszívesebben ráönteném az összes érzelmemet. A szorongásaimat. A bizonytalanságomat. Megmondanám neki, hogy cseppet se haragszom. Vagyis nem azért, ahogy tegnap reggel viselkedett. Legfeljebb amiatt, hogy eddig nem szól hozzám. De most szólt. Most minden jól van ismét. Megbocsájtva. Elfelejtve. Hiányzom. Végre leírhatom én is. Le merjem írni?
"Szia, Ricsi. Én nem haragszom. Miért tenném? Nem is értem, miből gondoltad. Nem távolságtartó vagyok, csak fegyelmezett. Vagy félénk. De nem tiltakoztam tegnap, láthattad. Láthattad, hogy nekem is jólesik. Olyan nehéz erről írni. Nem vagyok hozzászokva. Sajnálom, hogy most ennyit dolgozol. Mindenképp hívj! Te is hiányzol nekem. Annipanni :)
Ez elég lesz? Ebből megérti, hogy mennyire kedves már nekem? Csak túl sok ne legyen. Én ne legyek túl sok. Arra vigyáznom kell. De mennyi az elég? És mennyi a kevés? És mennyi a túl sok?
