Ria hamar összeszedi magát. Elnézést kér azért a néhány rosszízű megjegyzéséért. De nem volt erre felkészülve. És napok óta rossz a kedve. Nem szabadott volna eljönnie. Pont aznap főleg nem. Csak véget akart már vetni a történetnek. És amíg van ürügye felmenni Ricsihez, addig nem teszi ki a pontot. Most már nem lesz ürügye. Lezárhatja magában.

Aztán mégsem siet annyira. Elkezdünk beszélgetni. Elmeséli, hogy tolmács, és sokat dolgozik a rendőrségnek. Így ismerte meg Ricsit. Korábban más nyomozó barátja is volt. Szereti azt a közeget. Bírósági tárgyalások, kihallgatások, börtönlátogatás. Rengeteget lehet tanulni az emberekről. És jó érzés, hogy segíthet. Egy külföldi nagyon elveszettnek érzi magát itt. Vele gyakran megesik, hogy szimpatizál a fogvatartottakkal. És azt is gyakran gondolja, hogy más kérdéseket tenne fel nekik, mint a nyomozók. De Ricsi szerint egyrészt túl naiv. Másrészt a nyomozók tudják, milyen kérdéseket kell feltenniük.

- Nem tudom, minek mesélem mindezt. Már rég el kellett volna indulnom. Untatlak, és fel is tartalak. Biztos van más dolgod, mint a barátod exét hallgatni.
- Egyáltalán nem untatsz. Kíváncsi voltam rád.
- Én is rád. Nem, mintha Ricsi mondta volna, hogy létezel. De éreztem. Tudtam, hogy van valaki. És nem futó kaland.
- Nagyon sajnálom. Sajnálom, hogy akaratlanul oka voltam a szenvedésednek.

Ria legyint.

- Ugyan, túlélem. Nem ez az első szakítás az életemben.

Ujjával szórakozottan köröket rajzol a konyhaasztalra.

- Megkérdezhetem, hogy mikor kezdődött? Ha nem akarsz, ne válaszolj. Csak ellenőrizni akarom magam.
- Nehéz megmondani. Nagyon lassan kezdődött.
- De valahonnan csak ismertétek egymást. Akkor még nővér voltál, nem?
- Persze. Illetve addig nem volt semmi köztünk. Csak, miután kiléptem.
- Nem miatta léptél ki ezek szerint? Vagy mégis?
- Nem miatta.
- Az jó. Már úgy értem, hogy más okod volt rá. Nem egy férfi.
- Több okom volt rá.
- Sejtettem. A tévében is úgy tűnt, van rá okod. Bár nem láttam minden adást.
- Ennyire nyilvánvaló volt? Sajnálom, hogy úgy leszerepeltem. Jobb lett volna, ha mást választanak.
- Nem szerepeltél le. Nagyon okosakat mondtál. Meg az a filozófusnő is. Ő is tetszett.
- Judit.
- Lehet. Nem emlékszem a nevére.

Ria feláll, kicsit körülnéz. Mint aki búcsúzik a helytől.

- Ezt a lakást is rajtam keresztül vette Ricsi. Ismertem a korábbi tulajdonosát.
- És a te lakásod szép lett? Minden elkészült benne?
- Szóval mesélte, hogy felújíttattam. Fogjuk rá, hogy kész van. Persze még nincs minden a helyén. Épp eleget veszekedtem a mesteremberekkel. Úgy terveztem, hogy kiadom. De másképp alakult. Talán nem kellett volna ideköltöznöm. Ricsi nem bírja az összezártságot. Azt hiszem.
- Említette, hogy volt már nős.
- Így van, bár nem valami sokáig.
- Ismered a volt feleségét?
- Á, nem. Nem is él Magyarországon. Na, most már megyek. Legfeljebb kettőt fordulok. Bár a kocsi kicsit messze áll. Nem könnyű parkolóhelyet találni a környéken.

Akkor jutnak eszembe a dobozok az előszobában. Van is megfelelő nagyságú. Ria belepakolja az összes holmit.

Épp lehajol, hogy fölemelje a dobozt, mikor megint csörren a kulcs. Ricsi jött haza.