Valóban itt lenne az ideje az albérlet-keresésnek. Bár még van egy hónapom. De ez a hónap szinte nem is létezik. Ráérni nem nagyon fogok ilyesmire. Ha csak arra gondolok, hogy megint új emberekhez kell hozzászoknom, elmegy tőle a kedvem. Jó lenne olyan szállást találni, ahol nem csupán fél évet tölthetek. Ahol egy kicsit otthon érezhetem magam. Végre otthon.

Írok egy körlevelet az ismerőseimnek. Hátha valaki éppen lakótársat keres. Vagy van kiadó szobája. Esetleg egy kis lakása. Bár ez túl nagy költséget jelentene számomra. De szívesebben laknék egyedül, akármilyen pici helyen is.

Ricsi vacsora közben tér rá a témára.

- Hallom, lakást keresel.
- Kitől hallod?
- Csicseregték a madarak.
- Már tudom, Ria adta le a drótot.
- Talán.
- Egyébként nem titok, így egyeztünk meg, emlékszel? Szeptembertől keresek magamnak albérletet. Augusztusban nem fogok ráérni. Minél hamarabb kellene találnom valamit.

Ricsi csak turkál az ételben. Attól tartok, nem találtam el az ízlését. Vagy túl sós lett? Túl sok benne a zöldség?

- Tényleg így egyeztünk meg. De ... Úgy megszoktam, hogy itt vagy.
- Nem zavar?
- Nem, egyáltalán nem zavar. Sőt, jobb így hazajönni. Bár a főzési tudományodon még van mit javítani ...

Bokánrúgom az asztal alatt. Persze nem túl erősen. Vigyorog.

- Értékelhetnéd az erőfeszítéseimet. De sose leszek egy konyhatündér. Ezt jobb, ha tudod.
- Nem baj. Nem bánom, ha nem vagy konyhatündér. Visszatérve a lakás-dologra. Szerintem ne siesd el a keresést.
- Ezt hogy érted?
- Ráérsz később ezzel foglalkozni.
- Később? Mikor?
- Nem tudom, majd. De ha kedved tartja, nem lenne ellenemre, ha itt maradnál. Tudom, még mindig csak vendégnek érzed magad. És Marika néni idegesít. De majd csak megoldjuk valahogy.
- Azt mondtad, hogy nem bírsz senkivel együtt élni.
- Veled egyelőre egész jól működik. Attól eltekintve, hogy néha nem találom a törölközőimet.
- Mindig szétdobálod.
- Tudom. Te meg rendet raksz, mint egy kis gazdasszony.
- Aha.

Átnyúl az asztalon, és megfogja a kezemet. Kicsit meg is simogatja. Ha így néz, akkor nincs menekvés.

- Panni, szeretném, ha itt maradnál. Te nem akarod? Mondd meg nyugodtan, ha elviselhetetlennek találsz.
- Persze, hogy nem talállak elviselhetetlennek. És szívesen lakom veled. Csak így nincs hová visszavonulnom, ha hirtelen meggondolod magad.
- Micsoda védekező hozzáállás. Nem fogom meggondolni magam.
- Ha mégis ... Tudasd velem időben. Hogy kereshessek valamit magamnak.
- Ígérem, szólok. De azt hiszem, erre nem fog sor kerülni.
- Pedig Ria már elkezdett reménykedni. Szegény ...