Otthon nem találtam senkit. Judit hagyott egy cetlit: Angéla visszament az anyaházba. De csak átmenetileg. Judit majd szeretne beszélni velem. Sokmindenről. Elképzeltem, hogy udvariasan megkér, keressek más szállást. És igaza van. Tényleg túl soká maradtam itt. Máris elkezdek keresni. Az egyetemen hirdetnek társbérleteket. Másra nincs pénzem.
Ricsi estefelé telefonál. Megkérdi, feljöhet-e. De nem akarom. Hátha Judit valamiért megjelenik. Sose tudhatom. Inkább találkozzunk másutt.
- Akkor gyere te hozzám.
- És a barátnőd?
- Már elköltözött.
- Végleg?
- Végleg. Bár ő nem feltétlen hiszi ezt el.
- Kegyetlen vagy.
- Nem. Csak határozott. Akkor jössz? Vagy menjek érted?
- Dehogy. El tudok menni magam is.
Csak most derül ki számomra, hogy Ricsi nem lakik messze. Eddig sose kérdeztem.
Gangos ház, második emelet. Ricsi kijön a rácshoz. A hideg ellenére rövidnadrágban és pólóban van. Igaz, odabent kellemes a meleg. A lakás nagyobb, mint gondoltam. És majdnem katonás rend van. Plafonig érő polcok, telistele könyvekkel. Néhány dobozban is könyvek. Ezeknek még nem vett új polcot. Tematika szerint csoportosította a köteteket. Komoly számítógép a nagyszoba ablaka mellett álló széles íróasztalon.
- Megkínálhatlak egy sörrel?
- Sose iszom. De miért is ne. Egyszer ki kell próbálni.
- Ez a beszéd. Leti vagyis Panni nagyvilági nő lesz.
- Biztos megérdemlem, hogy gúnyolódj.
- Panni, Panni ... Pannika. Ne bolondozz. Tudod, hogy imádlak.
- Te már ittál?
- Egy kicsit. Megrögzött alkoholista vagyok. Persze, csak szolgálaton kívül.
A sör nem ízlik, de kortyolgatom. Ricsi ezen is nevet. Miért nem mondom meg nyugodtan, hogy valami mást kérek? Kitessékel a konyhába, kinyitja a hűtőt. Megmutatja a választékot. Az van bőven. Akkor talán egy kis likőr? A barátnő hagyatékából?
Elmesélem, mit mondott Judit. Ricsi egy kicsit elkomolyodik.
- Ha visszatér rá Judit, csak annyit mondj, hogy nem vagyok pap. Persze jobb lenne, ha nem adná tovább. Szerinted tud hallgatni?
- Abban teljesen biztos vagyok. Nála tökéletesebben senki sem tud hallgatni. De egyből rá is jönne, hogy miről van szó.
- Nem becsülöd túl?
- Azt hiszem, nem.
- Ha neked kínos, hogy papnak tart, ennyit közölhetsz vele. És, hogy ne firtassa tovább.
- Nekem nem kínos, csak meglepett. Most azzal törődöm legkevésbé, hogy rólam mit gondol.
- De hát a barátnőd. Mitöbb, a pártfogód. Nyilván számít a véleménye.
- Persze. De a te titkod fontosabb. Semmiképp nem akarok neked ártani.
- Ez szép tőled. Csak nem aggódsz miattam?
Ricsi kiveszi a kezemből a már úgyis üres likőrös poharat.
- A barátom vagy. Persze, hogy aggódom.
- Csak ezért jöttél fel? Hogy ezt elmondd?
- Ezért.
Egészen közelről néz a szemembe. Hát megint itt tartunk. Mindjárt megcsókol. És nem fogom visszautasítani. Nem tehetem, nem is akarom. Szeretném, ha megcsókolna.
- Rendben - mondja aztán. Nem csókol meg. - Ha már itt vagy, főzök neked vacsorát. Mit szólsz hozzá?
Olyan, mintha pofon vágott volna. De megérdemlem. Csak visszakaptam a múltkorit. Megmondta, hogy békén hagy. Tartja magát hozzá.
A vacsora különböző mélyhűtött dolgok felmelegített kombinációja. Alig eszem belőle. Ricsi viszont jó étvággyal eltüntet mindent. Aztán egy csomag chipsszel és egy üveg üdítővel leül filmet nézni.
- Van kedved? Válassz valamit, rád bízom - invitál.
- Nem tudom. Válassz te.
- Nem lesz könnyű. Én a lövöldözős filmeket szeretem. Te, gondolom, nem.
- Nem sok ilyet láttam.
- Valami jó krimi? Inkább lélektani, mint lövöldözős?
- Az jó lesz.
Egymás mellett ülünk a heverőn. De nem ér hozzám. Először nem is figyelek a filmre. Aztán elkezdem beleélni magam. Leveszem a cipőm, magam alá húzom a lábam. Ricsi ad egy párnát. Mikor kimegyek a mosdóba, leállítja a filmet.
- Sok van még hátra?
- Úgy húsz perc. Unod?
- Nem, dehogy. Csak elszoktam a filmnézéstől.
- Van mit bepótolnod. Szívesen látlak. Rengeteg dvd-m van.
- De nemsokára lesz új barátnőd, akivel nézheted.
- Lehet. Addig is használd ki az időt.
- Mindig gúnyolódsz.
- Dehogy. Komolyan beszélek.
Megy tovább a film. Egyre álmosabb vagyok. De valahogy megvárom a végét. Egyszercsak Ricsi kezét érzem a vállamon.
- Gyere, feküdj ide. Tedd a fejedet az ölembe.
- De Ricsi ... - tiltakozom.
- Nem vagyunk barátok?
- Csak nem akarom ...
- Nem akarod, hogy simogassam a hajad? Akkor nem simogatom.
- Nem erről van szó.
- Akkor mégis akarod? Tudod, minden emberi lénynek szüksége van arra, hogy simogassák. Olvastam valahol.
Bánt, hogy így beszél, de igaza van. Leteszem a fejem az ölébe. Már nem nézem a filmet. Becsukom a szemem. Ő meg szórakozottan simogatja a hajam. És nem kalandozik a keze máshová.
