Végül ott aludtam. A heverőn. Nem Ricsivel. Egyedül. Betakart, és elvonult. Biztonságban éreztem magam. De nem bántam volna, ha mellettem marad. Lehet, hogy tudott volna olyan fegyelmezett lenni, ha egy ágyban alszunk? Tán nem is akar tőlem semmit. Már nem.
Kora reggel elment futni. Addig lezuhanyoztam és felöltöztem. Egyikünk se rohant dolgozni. Nekem a kislányhoz csak heti háromszor kell járnom. Délután a profhoz megyek. Richárd nem mondta, mikor lesz dolga. De délelőtt nem.
Komótosan reggeliztünk. Ricsi a futás végén beugrott a pékségbe friss zsemléért.
- Kérhetek tőled valamit? - kérdeztem óvatosan. - Szívesség. És lehet, hogy nem szabad teljesítened.
- Nocsak. Miféle illegális dolgot tudsz te kérni tőlem?
- Tudod, húsz éve nem hallottam anyámról. Szerinted ki lehet deríteni, mi lett vele?
- Ha jól emlékszem, elment az országból.
- Állítólag egy némettel. Nyugatra.
- Ennyit tudsz?
- Csak ennyit.
- Hát, nem egyszerű. Ha megállt Németországban, akkor nem olyan vészes. De mi van, ha továbbment? Esetleg nevet változtatott. A neten próbáltad már? Facebook, iwiw?
- Az iwiw-et igen. A facebook-ot még nem.
- Megnézem neked. De ha nem a korábbi nevén szerepel ...
- A hatóságok csak tudnak róla, nem? Ha állampolgárságot kapott, például.
- Ha kapott. Rendben, megnézem, mit tehetek. Lehet, hogy pofonegyszerű megtalálni. Miért jutott most eszedbe?
- Valaki emlékeztetett rá. Csak ennyi.
- Hiányzik? Szeretnéd viszontlátni?
- Nem tudom. Valószínűleg értelmetlen lenne.
- Nem szeretem a lezáratlan ügyeket. Szerintem lenne értelme. Lehet, hogy jót tenne neked.
- Csak kellemetlenkednék az új életében.
- Szerinted egy anya el tudja felejteni a gyerekét?
- A jelek szerint igen.
- Szerintem nem tudja.
- Akkor miért nem keresett soha?
- Nem tudom. Csak ő mondhatja meg neked. Haragszol rá? Még mindig?
- Nem.
- Nehéz elhinnem, Panni. Minden okod megvan a haragra.
- Nem lehet ilyen sokáig haragudni. Egyszer csak megszűntek az indulataim. Elengedtem őket.
- Vagy eltemetted.
- Talán.
- Azóta is anyát keresel.
- Dehogy.
- Okos lány létedre nem vetted még észre? Anyát keresel. Csalódtál Agapéban. És most úgy érzed, Judit is megfeledkezett rólad.
- Ugyan, Ricsi.
- Féltékeny vagy Angélára.
- Ricsi, ne bosszants.
- Nem bosszantani akarlak, drága. Csak azt szeretném, ha tisztán látnál.
- Mekkora pszichológus vagy.
- Van némi érzékem hozzá. Kell is. Nos, tagadod? Tagadod, hogy féltékeny vagy Angélára, és bűntudatod van miatta? Mert az van.
- Mire mész vele, ha beismerem?
A szemtelen mosolya.
- Szeretnélek most megölelni - jelenti ki váratlanul. - Meg is teszem.
Feláll az asztaltól, a székem mögé áll, lehajol és hátulról átölel. Az arcát az arcomra tapasztja. Végtelenül jólesik.
