Az első éjszaka. Angéla első éjszakája a szülés után. Az én első éjszakám a Ricsivel való szeretkezés után. Sokáig nem tudok elaludni. Hiányzik. Amint elkezdett hiányozni, nincs sehol. Azon töröm a fejem, milyen ürüggyel hívhatnám fel. Hogy ne érezze, csak a hangját akarom hallani. Reggel még az órám előtt beülök egy kávézóba, ahol van wifi. Türelmetlenül várom, hogy végre be tudjak lépni a fiókomba. Hátha írt. Hátha. Nem. Egy sort sem. És nincs online. Persze, hogy nincs, hiszen ilyenkor fut. Vagy már zuhanyozik? A reggelinél ül? Vagy dolgozik? De miért nem írok neki én? Miért ne írhatnék?

"Ricsi, remélem jól vagy. Kicsit eltűntél. Nincs semmi baj? Ma megyek be Angélához újra. Jó lenne beszélgetni a tegnap reggelről. Jelentkezz, kérlek."

Legszívesebben odaírnám, hogy "Hiányzol"! És még annyi mindent mondanék, ha meg merném fogalmazni. De tartok tőle, hogy nem örülne neki. Hogy úgy érezné, ráakaszkodom. Nem szabad ezt éreztetnem vele. Óvatosnak kell lennem. Visszafogottnak.

A tanítás eltereli a figyelmemet. Utána be a kórházba. Nem engednek be senkit a szülészetre. Angélának kell kijönnie hozzám. A gyereket csak üvegajtón lehet megnézni. Alszik. Alig látok belőle valamit. Csak remélem, hogy nem hasonlít Colosra. És nem is fog. Angéla visszatolja a csecsemőosztályra, aztán kijön a váróba. Sápadt, nehezen jár, de leülni nem tud. Inkább áll. Délután tudott aludni. De éjjel már nem. Akkor hozták be a szobatársát. Sírt. Angéla azt hitte, a gyerekével van baj. Szerencsére nem. De valamit elrontottak az érzéstelenítésnél. És a császározás úgy nagyon tud fájni. A nő egész éjjel nyögött.

- Valóban odaköltözöl Juditékhoz?
- Őrült ötletnek tartod?
- Nem, dehogy. Csak nem tudom, mik a terveid.
- Én sem tudom. Judit nagyon kedves. Soha, senki nem volt még velem ilyen kedves.
- Örülök, hogy megtaláltátok egymást.
- Ne haragudj, Letícia, te is nagyon kedves vagy. Rengeteget segítettél. Nem akartalak megbántani.
- Nem bántottál meg. Én nem tudok olyan kedves lenni, mint Judit. Magam is tisztában vagyok vele.
- Nem hiszem. Miért ne tudnál? Csak nem megy annyira könnyen, mint neki.
- Lehet. Akkor most odaköltözöl, és együtt fogtok lakni?
- Van egy külön lakrész. Nem fogom őket zavarni.
- Ezek szerint mégiscsak megtartod a babát?
- Nem tudom, mit tegyek. Judit azt mondja, legalább próbáljam meg. Ők segítenek, aztán meglátom, bírom-e. Akarom-e.
- Nem szeretted meg? Azt mondják ... Mindegy, mit mondanak.
- Azt mondják, felébrednek az anyai ösztönök. Tudom.
- És nem?
- Még nem.
- Lehet, hogy ehhez idő kell.
- Lehet.