155. Szolgálati út

 2010.12.01. 08:00

Heti három-négy éjszaka együtt. Majdnem annyiszor aludtam most Ricsinél, mint az albérletben. Lehet, hogy túl gyakran is. Az első szeretkezésünkhöz hasonló nem történt többé. Nagyon gyengéd és figyelmes. Tényleg soha nem felejt el semmit. Azt főleg nem, amiről érzi, hogy jó nekem. De attól tartok, én túl keveset adok. Sokmindent nem merek megtenni még. Félénk vagyok, tapasztalatlan. Meddig lesz velem türelmes? Biztos máshoz van szokva. Egy olyan nőtől, mint Ria. És a többitől. Nem kérdezem róluk, még nem. Riáról se akar beszélni.

Nemrég újra konzultáción voltam a profnál. De ezúttal a könyvtárszobában beszélgettünk. Könnyebb volt így. Kikérdezett Ricsiről. Mosolygott, mikor a kétségeimet említettem. Persze, hogy sokat kell tanulnom. Nem lehet egyszerre bepótolni mindent. Csak lassanként. Ricsi talán nem is meri elmondani minden vágyát. Tart tőle, hogy megbotránkoznék. Lehet, hogy igaza van.

Egyelőre sokmindenről hallgatunk. Lehet, hogy ez változni fog. De csak lassan. És ő tudja, mennyire nehéz eltávolodnom a korábbi életmódomtól. Ahogy neki sem volt egyszerű. Azóta persze rengeteg idő telt el. Néha úgy érzem, épp az ellenkezőjébe csapott át. Ha szóba kerül az Egyház, tele van keserűséggel. Nem akar megbántani, ezért nem fogalmaz nagyon keményen. De érzem a konfliktust. Kerüljük a témát. Csak nehéz. Mert bennem is rengeteg a kérdés. A kétely. Mégsem akarok cinikussá válni. Eltávolodni. Szembefordulni mindazzal, ami voltam. Szerintem Ricsi már megtette. Bármennyire is elszomorít.

Nem, még azt se mondta soha, hogy szeret. Néha úgy érzem. De nem vagyok benne biztos. Ha szerelmes lenne, kimondaná. Vagy egyszer ki fogja mondani. Én nem előzhetem meg. Nem is vagyok biztos magamban. Szerelem ez? Lehet szerelem így, ennyi elhallgatással? És ennyi ellentéttel? Ennyi titokkal? Ölelkezés közben pedig nincsenek kételyek. De azok múló pillanatok.

Most pedig elutazik. Két hétre, munkaügyben. Nem árul el róla sokat. Csak azt tudom, hogy Franciaországba megy. Gyakran küldik őt, ha külföldi feladat van. Mert kevesen beszélnek nyelveket. Sajnálja, hogy éppen most kell mennie. Mikor végre összejöttünk. Így fogalmaz, ezzel a szóval. Igyekszik majd gyakran jelentkezni. Még el se ment, és már hiányzik.

Címkék: utazás ideológia kétségek kapcsolat kezdete

A bejegyzés trackback címe:

https://leticianover.blog.hu/api/trackback/id/tr592479228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vén betyár 2010.12.01. 08:31:40

"Egyelőre sok mindenről hallgatunk." - Nagyon szép és mély gondolat.

Csuri / Bariildi 2010.12.01. 22:49:21

Leti kicsit borongós máma, és csak tőmondatokban ír.
Na, kíváncsi vok, mit csinál majd egyedül, és kivel találkozik össze....?
süti beállítások módosítása