Szeretem a testét. Úgy, mint templomot. És úgy, mint annak teljes ellentétét. Mint szentet és mint profánt. Ha szentélynek látom, nem tudom kívánni. Ahhoz más kell. Szégyentelenség, gátlástalanság. Amit csak most tanulok. Az ítélkezés hangja. A keménység hangja. Halálos bűn.…

Nem bántam, hogy egyedül vagyok, mikor felébredtem. Tudtam, hogy nem maradok egész nap egyedül. És ez nem magány. Nem az a fajta bántó magány, amely elszomorít. A magányt egyébként mindig jól viseltem. Talán, mert sosem volt teljes elhagyatottság. Sosem, a megtérésem óta.…

Aztán kiderült, miért jutott az eszébe az a dosszié. Összefutott Riával Párizsban. Pontosabban ugyanazzal a járattal jöttek haza. És elég sok órát töltöttek el a reptéren kettesben. Persze nem igazán kettesben. Nagy zűrzavar és tömeg volt azon a reptéren. Ria rosszul érezte…